Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

lélekkel kijelentették: mindenre készek! Styrum báró, simontornyai földesúr alattvalói is hasonlóan foglaltak állást. Ugyancsak a Festetich-alattvolók Tolnán, Kakasdon stb. A bonyhádiak és mások ugyanígy. Esterházy alattvalói is mozgolódni kezdenek. Ezek közül a szakáliak annyira készen állnak, hogy értesítették a herényieket is: ha valami bántódásuk esik az uraság részéről, azonnal üzenjenek és mindenképpen segítségükre fognak sietni. Más fölkelő falvakról ezt tudom biztossággal leírni: a békés falvakba gyakran küldenek követeket fenyegető üzenettel, ha nem követik őket a fölkelésben, egész falujukat fölégetik majd. Ha a jóságos Úristen nem jön segítségünkre, szerencsétlen állapotba jut virágzó hazánk. Amint azelőtt is az ilyfajto belháborúk juttatták a török kezére, sok éven át nyögött igája alott és pusztasággá változott. A szakadátiak most, május 26-án kerültek abba a helyzetbe, hogy kivonják magukat mindenféle uradalmi robot alól: a varsádiakkal és más faluk munkásaival együtt ki kellett volna vonulniok a Hőgyész fölötti szakáli szőlők melletti földekre szántásra. Nyolcan, mások szerint tizenöten jelentek meg. A szakáliak azonban kijelentették: ha ezt a robotot azonnal abba nem hagyják, lovast küldenek Jováncára és Kurdra segítségért és akkor olyant fognak majd megtapasztalni, amit sohsem reméltek. A szakadátiak ezt hallva sietve és örömmel haza is mentek. Este otthoni gyűlésükön elhatározták, hogy ők sem fognak többé az uradalom számára robotba menni, amíg őfelsége az ügyet el nem intézi. Ha nem is történt volna ez a szakáliak miatt, ők maguk is már közel álltak hozzá, hogy megmakacsolják magukat. Ugyanis nagy részük már előtte való nap, mikor a bíró megkapta a szántásra vonatkozó utasítást, néhány esküdttel titokban megegyezett, hogy már nem engedelmeskednek, hanem ők is követik a fölkelőket, de ez az elhatározás valamilyen módon mégis feledésbe ment. Ezért naponkint csupán két kocsi füvet hoztok Kalaznóról Hőgyészre. A szakáliak megijesztésére nyolcvan katonát szállásoltak be hozzájuk. Ez a herényiekre is, szakadátiakra is hatott: más falvak lakosaival együtt ismét megkezdték a szántást az uradalom részére. Mikor a herceg Dombóváron alattvalói megbékítésére úriszéket akart tartani, ha Festetics úr óvatosságból el nem rejtőzött volna, nem maradt volna életben. Mikor Bonyhádon ugyancsak megbékítés céljából vármegyei gyűlést tartottak, amelyen mint tolnai főispán a pécsi püspök is részt vett, kevés híja, hogy a püspök és Dőri Ádám alispán ellen valami szerencsétlenség nem történt. Ugyanis a tömeg dühbe gurult és mindkettő ellen gyalázkodó szidalmakba fogott; így kiáltoztak: ,húzd ki, friss májat ehetném'. ők azonban bölcsen viselkedtek és nyájasságukkal leszerelték őket úgy, hogy békében eltávozhattak. Az ozoraiak betörtek a várba, az összes ablakot bezúzták, a tisztviselőket mind kihajigálták, a bútorokat összetörték, összetaposták, a herceg küldöttét sok sebből vérezve majdnem holton kellett hazaszállítani. Siklóson a porasztok összecsaptak a katonasággal. Fegyverként köveket használtak. Több katona megsebesült, de egy sem halt meg. A parasztokból 150-et, mások szerint 200-at öltek meg. Mercy emberei semmiféle erőszakosságot sem követtek el, de néhány helyen letették bírójukat. Ez események alatt őfelsége Bécsből több bizottságot küldött ki a béke helyreállítására, de még mindig nincsen vége. A simontornyai uraság, de Styrum gróf Peélből elkergette a bérlőket. Ugyanígy Udvariból is szándékozott a nemeseket elkergetni. Már kitűzte távozásuk idejét is, de kérésemre megbocsátott nekik. A herényiek közül kb. 32-t botoztak meg Hőgyészen. A szakadátiakból pedig négyen kaptok három pénteki napon egymás után 50 botot. Az ozoraiak közül még most is 35-en ülnek börtönben. Hazánk valóban veszedelmes helyzetben volt. A porasztok néha egészen nyíltan mondogatták: ha a földesurakot most legyűrjük, utána a papoknak járó fizetést is megszüntetjük. Szakcson így vették el Szokoli plébánostól a földeket erőszakkal. Nekem a berényi kisházasok csak a felét akarják fizetni, sőt párbérszedéskor többen egyáltalán nem fizettek. Türtőztetem magam. Ha majd látják, hogy a fölkelés lassan elcsitul, megbékélnek."

75 Szakadáti pl. tört. 81. és 83. o. - Vö. Hóman-Szekfü i. m. IV. 534-542. o.