Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

Winkler tíz évig működött Szakadáton. Amint a szemelvényekből látható, bizonyos szigorúsággal kezelte a népet, de a nép belátta, hogy javát keresi. Mikor távozására sor került, ezeket jegyzi föl: „... Úgy bántom velük, mint édesanya súlyosan beteg gyermekével. ... Mivel távozni készülök Bonyhádra, nagy szeretetet mutatnak irántam és mérhetetlenül szomorúak. Sírásuk betölti a templomot, a plébániaházat. A férfiak sem tudják szívfájdalmukat elrejteni. Állandóan ezt kellett hallanom: miért hagyod el bárányaidat. A nagylányok sírnak, mintha sírba vinnék jegyesüket, az asszonyok jajgatnak, mintha egynapon ragadta volna el a halál fiukat.. ."

76 Bonyhádon 1769-89 között vezette a plébániát. Itt nem jellemzi a híveket olyan részletesen: túlságosan igénybe vette idejét a templomépítés, a földesurakkal való küzdelme stb. Végül is csalódottan távozott. II. József alatt történt a házösszeírás és vele kapcsolatban a népszámlálás. Ez már a jozefinizmus hatása alatt történt: ,,1785. február 9-én kezdődött az összes házak és személyek összeírása. Katonai részről egy bizonyos Hoas nevű főhadnagy volt a megbízott. Segítségére volt egy szakaszvezető és egy közlegény. A vármegye részéről részt vett Stankoványszky György szolgabíró és Quassay esküdt. A királyi rendelet úgy szólt, hogy a plébános is csatlakozzék plébániáján az urakhoz. Baranyában és más helyen ezt úgy értelmezték, hogy a plébános ebben az időben tartózkodjék otthon arra az esetre, ha a személyek korára vonatkozóan nehézség merülne föl. Ilyenkor az anyakönyv oldja meg a kételyt.

77 De ebben a megyében több királyi összeíró azt követelte, hogy a plébános egész nap kísérje az összeírókot. Az itteni összeíró különösen ragaszkodott ehhez. Kellemetlenkedni akart szándékoson a popnak. Ez olyan, mint a modern kor embere, vallás nélküli, de lelkében a másvallásúak felé hajlik. Ezért egészen titokban nyomozást folytat a plébánosok ellen... Szeretné följelenteni. Ellenségeim, Perczel Elek és Perczel Zsigmond most alkalomra találtak... Bőkezűségükkel pártjukra vonták a főhadnagyot. Igy fölbiztották a híveket, csak adják panaszukat írásban és ő egészen a királyi trónig fogja azt vinni... Egy bizonyos Walter József, aki azelőtt itt orvosként működött, 100 Ft-ot ajándékozott a templomnak. Ezzel a pénzzel Perczel Tamás tartozott neki. A pénz odaajándékozása után az orvos már legfeljebb csak fél évig tartózkodott itt a faluban. Mivel földesura részéről ártatlanul üldözésnek volt kitéve, összeszedte pénzecskéjét és feleségét visszahagyva eltávozott. A földesúr a vármegye közbejöttével arra kényszerített, hogy a váltókat az orvos feleségének térítsem vissza. Nevezett váltókat eltávozásakor ajándékozta az orvos a templomnak. Az asszony most Perczel Zsigmond biztatására kérvényt adott át a főhadnagynak, hogy a 100 forintot js (amelyeket pedig a templom építésénél már fölhasználtam) térítsem vissza. A főhadnagy sürget és azzal fenyeget, ha nem fizetem vissza szép szóval, majd visszaadom szégyen közben. Ha van még valahol igazság, nincs mit félnem, bárhová kerül is ez az ügy... A vármegyénél is befeketítettek. A királyi rendelet szerint fenti összeírás iratait megőrzés céljából a falusi bírákra kell bízni. Az ő kötelességük az év közben bekövetkezett változásokat, pl. ha valaki más családhoz kerül, vagy ha halál, születés következtében áll be változás, — bejegyezni. A vármegye ezt a terhet a plébánosokra akarta áthárítani. A megokolás ez: a földesúr számára megalázó, hogy alattvalójához menjen az esetleges családi változások bejegyeztetésére. A megyének ezt a törekvését megakadályoztam. Amikor a cikói plébánosnak át akarták adni az iratokat — amint a kakasdinál és a grábócinál már meg is tették — figyelmeztettem őt Szányi Ferenc, püspöki általános heiynök nevében, hogy az egyházi hatóság kifejezett utasítása nélkül semmiképpen se vállalja el a beírás! kötelezettséget. Ezért horogszik most rám a vármegye nemessége. Elviselem. Ugyanis espe76 Szakadáti pl. tört. 92. o 77 Erről az összeírásról a nádasdi pl. tört.-ben is olvashatunk. A 112. jelzés alatt: itt kifejezetten hangsúlyozza, hogy a plébánost a Helytartótanács kiküldöttje és a vármegye urak fölmentették a személyes jelenlét alól. Nádasd (Mecseknádasd) Baranya megyében van.