Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

Hogy azután ez az új-magyar (neo Hungarus) nép keresztény kötelességének megfelelően Istennek is megadja, ami Istené, és ez a puszta ne legyen csupán emberekkel teli pusztaság, amint azelőtt szarvasmarhák pusztája volt, nevezett földesúr papról gondoskodott.. .'

,63 Babonáik „A szakadátiak tele vannak mindenféle babonával. Mindenekelőtt az volt általános: ha a lányt esküvőkor a templomba vezették, mikor az atyai házból kilépett, egy kis darab mézeskalácsot három harapással szétharapott és ezt a szétrágott kalácsot feje fölött a körülálló tömeg felé dobta. Mindkét jegyes kezén kesztyű volt, nehogy útközben, vagy a templomban valaki láthassa kezüket. Ugyancsak ilyen ördögi mesterkedéssel függött össze, hogy legritkább esetben született fiatal házasoknál a második év vége ill. a harmadik év eleje előtt kisgyermek. Ebből aztán sok veszekedés támadt a fiatalok között: kölcsönösen sterilitással vádolták egymást. Miért dolgozzak, ha nincsen örökösöm? — mondogatták a fiatal asszonyok, akik férjük házába jöttek, igy sok békétlenség volt köztük és panaszaikkal folytonosan hozzám futottak. Volt olyan is, nem is egy, aki különféle apokrif imát tudott és ezekkel akart embert, állatot gyógyítani, imájával az egyik fogfájás ellen, a másik szemfájás ellen akart mester lenni. Kificamodott végtagokat embernél, állatnál egyaránt ilyen imával igyekeztek helyrehozni. Egyszóval áldásaikkal akarták a betegségeket elűzni. Beteg gyermeket lajtorján húztak át. Ha kertben, szőlőben tolvaj járt és lábnyoma még fölismerhető volt, vászondarabra vették és a füstölőben fölfüggesztették. Igy akarták a gonosztevőt elpusztítani. Hosszú volnék, ha minden oktalanságukat föl akarnám sorolni."

64 „Mikor 1759. május 2-án ide megérkeztem és körülnéztem a nép között, úgy véltem, félbarbár nép közé jutottam.

65 Sokat kellett fáradnom, amíg rendes keresztény életre vezettem őket. Egy hiba ellen különösen fölvettem a küzdelmet: Isten házában semmiféle tiszteletet sem mutattak. Gallinek fővadász úr (ő igen buzgó) mesélte, hogy esküvők idején a kenyérsütéshez használt eszközökkel egészen a templom bejáratáig jöttek,

66 a temetőben lévő sírokon játszottak, puffogtattak, mintha csak ágyúval' lőttek volna. Mise alatt a borosüvegekkel és boroskorsókkal s:entségtörő módon tréfát űztek: Úrfelmutatás alatt, amikor a pap fölmutatta a kelyhet, ők is fölemelték borosüvegeiket. E pokol büntetést érdemlő látványnak egy alkalommal a varsádi prédikátor is szemtanúja volt. Úgy nyilatkozott, hogy ha náluk ilyen istentelenség történne, nagyon megbüntetnék az elkövetőit. Bevett szokás volt, hogy amikor vasár- és ünnepnap a plébános sorrend szerint Udvariban misézett, a szakadátiak és herényiek egyszerűen nem mentek misére. Alatta a tanító a templomban a rózsafüzért imádkozta elő. Aki akart részt vett ezen az ájtatosságon, aki nem akart, távol maradt. Sokan ilyenkor hajtották birkáikat legeiőre és őrizték, hogy ne csináljanak kárt. Mikor jól belaktak, hazahajtották őket az istállóba. Különösen Szakadáton volt szokásban, hogy fiúk, lányok egész nyáron át éjjel kint legeltettek a mezőn. Azok, akik a lányok közül nem voltak kint a mezőn, istállókban, csűrökben, folyosókon feküdtek le. A fiúk a szülők tudta nélkül fölkeresték a lányokat. Történhetett-e a mezőn vagy más ilyen helyen valami jó? Ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül el is mesélték. Tréfának tartották. A szülők még 63 Uo. 64 Uo. 23. o. - Vö. Wuttke Elard Hugo: „Der Deutsche Volksaberglaube", Leipzig, 1925 (a német népi babonaságokról): „...Gyulladásos betegség esetén a gyermeket háromszor húzzák át a létra fokain... ha a gyermek sokat sír, ugyanezt teszik... az ismeretlen tolvajt úgy akarják megbüntetni, hogy lábnyoma porát összegyűjtik kis zacskóba és a kéménybe akasztják..." 338. és 414. o. - Vö. még Leskó László: kihűlt lábnyomokon c. kisregény 48. oldalán az elhagyott szeretőről : »... Neitzer Lizi buta magyar módi szerint felszedte Hans lábának a nyomát sárral, és zacskóban kéményfüstre akasztotta, hogy visszabűbájoskodja vele szerelmét..." 65 A mucsi pl. tört. nem félbarbár, hanem erdei embereknek nevezi az első idők lakosait. 66 Ez a szokás részben a legutóbbi időkig föltalálható, de már nem a templomig mennek nevezett eszközökkel, hanem a lakodalmas ház kapuját állják el és csak bizonyos fizetség fejében engedik be a násznépet; tréfás kiszólások is szokásban vannak.