Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

akkor sem tettek ellene lépéseket, ha valamilyen helytelen dolgot észrevettek. Azt mondták: fiatal korunkban mi is csak ilyenek voltunk... A nagyböjtre vonatkozó ismereteik nagyon hiányosak voltak. Lelkiismeretfurdalás nélkül húst ettek. Igen hamisak voltak: ha találtak valamit, annak ellenére, hogy szószékről ki lett hirdetve, nem adták vissza. Azt felelték, az Úr adta nekik ezt a szerencsét. Többen közülük részegesek és ilyenkor igen dühösek, bicskával mennek egymásra. Kimondhatatlan, milyen tiszteletlenek voltak a gyerekek szüleik iránt. Igen tiszteletlenek az Oltáriszentséggel szemben is. Ha beteghez vittem, nemcsak hogy nem térdeltek le, hanem alig biccentették meg kalapjukat; az meg eszükbe se jutott, hogy pipájukat kivegyék szájukból. Amikor a betegszobába beléptem, mindenki kiszökött. De nem érek rá mindent elmondani. Nem tudtam, hogy ennyi hiányosság és hiba közül, melyiknél kezdjem nevelési munkámat. Elsősorban a tanítót akadályoztam meg abban, hogy amíg én Udvariban misézem, rózsafüzér ájtatosságot tartson. Menjenek ők is Udvariba vagy más faluba istentiszteletre. Azután nagyon komolyan prédikáltam a keresztény ember súlyos misehallgatási kötelezettségéről. A szakadátiakat azzal csalogattam Udvariba, hogy ott is prédikáltam németül. Az udvariakat is Szakadatra meg Berénybe késztettem azzal, hogy az avatást

67 nem Udvariban tartottam, hanem a másik két községben megfelelő sorrend szerint. Nagyobb ünnepeken két nyelven beszéltem, mise előtt magyarul, mise után németül. Igy mindenkit megnyertem. A fölsorolt bűnöket úgy igyekeztem kiirtani, hogy fölnőtteknek, gyerekeknek egyaránt megmagyaráztam a halálos bűn nagyságát és súlyosságát. A gyerekekkel az iskolában télen sokat foglalkoztam és nagyon ellenőriztem őket, még inkább a templomban. Vasárnap du. is akartam a szakadáti templomban a gyerekek számára hitoktatást tartani, amint egy ideig végeztem is. Hogy erre az ifjúság annál pontosabban megjelenjen, elrendeltem, hogy csoportosan jöjjenek és a fölnőttek közül is kísérje el őket valaki. Mikor azonban láttam, hogy a külközségbeliek számára elviselhetetlen terhet jelent, hogy délelőtt is, délután is külső templomba menjenek, elhagytam. Így elmaradt e templomi hitoktatás, helyette magam mentem ki alkalmas időben a filiálisokba. A gyereksereget egy házba gyűjtöttem össze és ott tanítottam őket. Otthon hétköznap az iskolában tartottam a hitoktatást, vasár- és ünnepnap, ha otthon voltam, szobámba hívtam össze a gyerekeket. Külön foglalkoztam a lányokkal, külön a fiúkkal. Ezért mindenekelőtt a fölnőtteknek magyaráztam meg a halálos bűn mivoltát. Ha majd más bűnök kiirtásáról lesz szó, könnyebben boldogulok, mert arra hivatkozom majd, hogy azok halálos bűnök. A súlyos bűnről szóló beszédem érdekes módon üdvös félelmet keltett bennük, annyira, hogy egyesek így nyilatkoztak: bár már korábbon tudtuk volna, melyek is a nagy bűnök! A gyermekeket az Isten házában való tiszteletteljes viselkedésre igyekeztem rávenni. Fáradozásom nem egyszer csődöt mondott. A rendetlenkedőket ilyen alkalmakkor mise után átvittem a plébániára és újabb kioktatás után a tanítóval meg is virgácsoltattam. Magában a templomban a szárazi tanítót bíztam meg a felügyelettel. Evangélium után körüljárta a templomot és az esetleg kint tartózkodókat beterelte.

68 A kisebbek közül senkit sem tűrt meg az ajtó közelében és a kórus alatt. Minden gyereket a szentélyben helyezett el. A fölnőtteket akartam rávenni arra, hogy szentség kitétel lel kapcsolatban nem illik ülni vagy állni, ezért a sekrestyéssel állandóan figyelmeztettem az ifjúságot a térdelésre. A szakadátiak kezdettől saját pénzükön vettek maguknak széket a templomba. Ezért kimondták, hogy senki se merje a jövőben ülőhelyüket elfoglalni, hacsak nem fizet négy garast a templom pénztárába. így akarták a templomot jövedelemhez juttatni. Közben elfelejtették, mennyi áldatlan veszekedés szármozik ebből. Ugyanis, ha külközségből jövő fáradt hívek közül valaki leült, erőszakkal kiráncigálták. Ilyen botrányos esetek elkerülése céljából kihirdettem, nem kívánom a templomot ilyen pénzekkel gazdagítani. Amint Isten háza mindenkié, az ülőhelyek is legyenek a közösségé. És ha még egyszer tudomásomra jut, hogy valakit kirángattok, a kérdéses széket egyenesen kidobom a templomból. Isten segítségével elértem, hogy vasár- és ünnepnap mindenki eleget tesz misehallgatási kötelezettségének. A nőket egyszerűen köteleztem, hogy éjszaka ne 67 Az édesanya megáldása a szülés után. 68 Az ozorai 1753. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is megemlíti, hogy a férfiakat prédikációra külön be kell hívni a templomba.