Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

...Augusztus 15-én a császári sereg megkezdte a harctérről való elvonulást a Mohács melletti Duna-híd felé. Augusztus 16-án Kis-Tótfalunál elvált tőlük a Szlavóniába küldendő seregtest Dünnewald vezetése alatt, és 10 000 fővel: hat gyalogos ezred: Leslie, Souches. Heister, Metternich, Lotharingiai, Oberrhein; és hét lovas ezred: Dünnewald, Neuburg, Truchseß, Götz, Kiseli, Lodron, Oberrhein, a Dráván felfelé Turanovácra menetelt azzal a parancssal, hogy ott hidat verjen, és onnan Szlavóniába nyomuljon. A hadművelet megkönnyítésére a fősereg azt a látszatot keltve vonult tovább 23-án Bajánál elkészített dunai átkelőhelyen a folyón lefelé Koluton, Monostorszegen és Apatinon keresztül, mintha Temesvárt akarná elfoglalni. Pétervóradtól néhány menetútnyira értesült a herceg hírszerzőitői arról a fontos hírről, hogy az ellenséges sereg megtagadta az engedelmességet a nagyvezírtől és fellázadt. Ilyen körülmények között úgy gondolta a herceg, hogy a hadjárat során kevésbé kell tartania az ellenségtől, mint a szakadatlan esőzéstől, a vizek áradásától és minden összeköttetés teljes megszakadásától, azért ajánlatos lesz a hadműveletet a Duna alsó szakaszán leállítani. Ezért a sereg augusztus 31-én ismét megfordult, és Erdély felé indult. Minthogy közben ehhez a rögtönzött vállalkozáshoz nem voltak meg a szükséges intézkedések, úgy határoztak, hogy Szolnokig visszamennek, ott kelnek át a Tiszán, és így Temesvár, Lippa és Nagyvárad elkerülésével Székelyhídon és a Berettyó völgyén keresztül törik át a hegygyűrűt, amely a hegyekben és legelőkben gazdag Erdélyt Magyarországtól elválasztja. Ludwig őrgróf nem vett részt az Erdélybe tartó menetben, hanem a választófejedelemmel együtt szeptember 3-án bosszúsan elhagyta a sereget, és a császár engedélyével Bécsbe ment, s magával vitte kocsiján von Villars és Crequí márkikat. A herceg szeptember 6-án érte el Zomboron és Szabadkán át a Tiszát, és a Budáról Baján keresztül odavontatott nehézlövegek megérkezése után Szolnok felé folytatta a menetet, ahol elküldött néhány ezredet Serau tábornok vezetésével az egri blokád erősítésére, a Tisza érintése után Szoboszlón és Pocsajon át a Berettyóig jutott. Még a Tiszán való átkelés előtt előre küldte Houchin bárót, Szatmár parancsnokát és Till hadititkárt Nagyszebenbe Apafihoz, hogy értesítsék a fejedelmet a sereg közeledtéről. El kellett mondaniuk azt is, hogy a sereg csak azért vonul Erdélybe, hogy az országot egyszer és mindenkorra felszabadítsa a hitetlenek gyalázatos igája alól; ezért azonban elvárja az oly gyakran ismételt ígéretek teljesítését; Apafi küldje tehát meghatalmazottait a sereg elébe, hogy a fejedelemség megszállásáról szerződés köttessék, melynek ideiglenes feltételei raktárak sürgős létesítése Somlyón, néhányuk berendezése a szerződési kötelezettségek hű teljesítésének zálogaként. Ez a legteljesebb kétségbeesésbe döntötte a fejedelmi udvart és a rendeket. Kezdetben hallani sem akartak a császáriak bevonulásáról. Apafi 100 000 guident ajánlott fel a hercegnek ajándékul, valamint élelmiszert az egész sereg számára, ha megkímélnék őt a látogatástól, melyet a törökök és a tatárok kétségtelenül ürügyül használnának fel, hogy betörjenek a fejedelemségbe és azt kíméletlenül kipusztítsák. Rögtön ezután ajándékokkal küldöttség érkezett a Somlyó előtti császári táborba Bánffy György vezetésével, hogy elfogadható feltételeket eszközöljön ki. A herceg határozott elutasító válasza annyira kétségbe ejtette a küldötteket, hogy Somlyó parancsnoka - miután a megismételt kérdésére, hogy védekezzen-e a császáriakkal szemben vagy sem, Bánffytól nem kapott határozott választ — október 13-án átadta Somlyót, miután a sereg akadály nélkül nyomult Somboron és Berenden át Kolozsvárig, melyet 18-án irataink szavai szerint „félelemből és Caprara gróf tábornok, valamint Vetarani tábornok úr szavai hatására" ellenállás