Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

nár, Horváth M. Maura gyak. isk. tanítónő, dr. Molnár Endréné Derlik Edit világi gyak. isk. h. tanítónő, Albrecht M. Jusztina tk. tanár, Gyarmati M. Konszolata gyak. isk. tanítónő. A tanulók létszáma szerint: líceum I. o. 45, il. o. 45, III. o. 41. IV. o. — tanítónőképző IV. o. 52, V. o. 55. összesen 238 tanuló. Ebből róm. kat. 220, ref. 15, evang. 3. Valamennyi magyar anyanyelvűnek mondta magát. A részletek komolyabb tárgyalása, a végrehajtásra való szakmai és gazdasági felkészülés nélkül tisztán napi politikai indokkal 1948. június 16-án Ortutay Gyula miniszter előterjesztése alapján az országgyűlés megtárgyalta, általánosságban és részleteiben is elfogadta, és a köztársasági elnök még ugyanaznap éjjelén aláírta és kihirdetni rendelte - vagyis törvényerőre emelte az 1948:XXXIII. tc.-et, amely kimondja az iskolák államosítását. A volt felekezeti iskolai pedagógusoknak nyilatkozniok kellett, hogy az állami tanítói, tanári átminősítésüket elfogadják-e. Virág Ferenc megyés püspök ekkor valamennyi felekezeti iskolai tanítót, tanárt és alkalmazottat - hogy a lelkiismereti konfliktustól megmentse - felment az egyházi esküje alól és felhívja őket, állami átvételüket fogadják el. A szerzetesekre azonban vonatkozik a szerzetesi fogadalom, engedelmesség, amely szerint csak szerzetesi elöljárójuktól fogadhatnak el beosztást. A kibontakozott - gyakran erőltetetten is szított — kultúrharcban az iskola valamennyi szerzetes tanárnője július 10-én ajánlott levélben bejelenti, hogy beosztást csak rendi elöljárójától fogadhat el. (Ezzel lényegileg elutasították az állami átvételt.) Ezzel az iskola - de az egész pécsi zárda - történetének új és végső szakasza kezdődik. Összegezés Iskola- és neveléstörténettel foglalkozóknak igen nagy adóssága a volt szerzetesi iskolák történetének megírása. Az 1949 után kialakult szemlélet, amely a történelemkönyvektől a napi politika igazolását kívánta és a történelmet egyes személyek hamis istenítéséből és hamis gyalázásából állították össze, súlyos következményekkel járt és a történelemtudománynak a hitelét tönkretette. Ebből a korból általában történelemről, mint tudományról, csak erős fennartással beszélhetünk. De ezt még 1956 után is fokoztuk azzal, hogy az iskoláinkból a történelmet harmadrangú tantárggyá züllesztettük ennek megfelelően képzett (?) tanárokkal együtt. Sőt még ma is igen jelentéktelen stúdium egyes oktatási intézményekben. Fokozottan áll ez a beszűkítés volt szerzetesi iskolákról írt művekre, amelyekről gyakran még tudományos igénnyel megjelenő - esetleg akadémiai fokozatot adó — tanulmányok is igen egyoldalúan foglalkoznak, és így csak fokozzák a történelmi munkák hitelességére törekvők erőfeszítéseinek hiábavalóságát. Sablonná vált, hogy a régi szerzetesi iskola nevelése csak reakciós, tudománytalan lehet, és aki ennek ellenkezőjét próbálta állítani, annak munkája tartalmilag silány és „nem más, mint a régi szerzetesi iskolák apologetizálása" - ahogy egy kisebb tanulmányom lektora ilyen témájú munkámról megállapította. Mindezek ellenére halaszthatatlanul szükségesnek tartjuk ezeknek az iskoláknak a történetét mielőbb megírni, mert a régi iratok az elmúlt évtizedek ilyen irányú megnyilvánulásai miatt is hiányosak és azok, aki még erről a korszakról esetleg közvetlen tudomással bírnak, mindig kevesebben lesznek. Az utókorra csak a már említett, és tudományos értékükben nagyon kétséges művek maradnak meg és azokat, ami még veszedelmesebb, esetleg forrásként használják fel. Ez az oka, hogy e tanulmányban a nagyon szétszórtan található, de forrásértékű anyagokkal kívántuk feldolgozni egy zárdai iskola történetét. Igyekeztem a munkámat úgy