Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

megírni, hogy az megfelelő kiegészítésekkel maga is forrásként felhasználható legyen. Leszögezem: a szerzetesi iskolákhoz semmi nosztalgikus érzés nem fűz, magam csak hivatalos formában - mint a tanügyigazgatásban dolgozó személy voltam velük kapcsolatban és így nyugodtan mondhatom Tinódi Lantos Sebestyénnel: „sem félelemből, sem barátságból hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam". Tanulmányomhoz alapozó forrásként felhasználtam azokat a szakkönyveket és jogszabábályokat, amelyek tényeket — nem pedig ideológiai magyarázatot — adnak. így a történeti áttekintésben Mészáros István több kisebb tanulmányán kívül, „Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között" c. művét, a Ratio Educationis (az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása) ugyancsak Mészáros István által fordított és jegyzett művet (mindkettő Akadémiai Kiadó, Bp. 1981-es kiadás), az óratervekkel kapcsolatban Somogyi József: Hazánk közoktatásügye, Bp. 1944. c. művét. Felhasználtam a Nagy Sándor által szerkesztett Pedagógiai Lexikon (Bp. 1979)-ból a konkrét tényeket és adatokat. Fő forrásom volt „A Pécsi Miasszonyunkról nevezett kanonok szerzetes-rend Évkönyve 1905-1941" című hatalmas kéziratos könyv, amely a Baranya Megyei Levéltár őrizetében van. Ez az egész zárdai életnek hiteles forrása, tartalmazza azoknak az iratoknak és leveleknek a másolatát, illetve eredetijét amelyeket kaptak, vagy amelyeket ők küldtek. Mivel pedig az egész zárda egységes intézmény volt — ahogy azt tanulmányomban is leszögeztem — képtelenség, illetve történelmi hitelesség súlyos rovására menne, ha a zárda életéből, a zárdában működő többi iskola közösségéből kiszakítva próbálnám vizsgálni a tanítónőképző történetét. Igyekeztem a hatalmas zárdai ismeretanyagból kiemelni azokat a tényeket, amelyek a tanítónőképzőre vonatkoznak, de ez nem mindig volt lehetséges. Ami az említett História domus forrásértékét illeti, meg kell jegyeznem, hogy az iskolafenntartó rend tagjai egészen a harmincas évekig igen szigorú klauzurában éltek, tehát Pécs társadalmi életébe nem kapcsolódtak be. (gy szerepük sem olyan mérvű, mint a ciszterci, vagy a jezsuita gimnáziumé, ill. rendházé Pécs egyéb középiskolája mellett. De az iskola jelentősége igen nagy és így, ha kisebb mértékben is, az iskolai élettel kapcsolatban a korabeli sajtó is - kellő kritikával - felhasználható forrásként. (A „kellő kritika" kifejezéssel arra próbálok utalni, hogy a férfi szerzetesrendekkel, illetve a mindennapi életben szereplő betegápoló apácákkal szemben a zárda falai között szigorú klauzurában élő apácák a századforduló divatos, antiklerikális, liberális polgári szemléletéből fakadóan ki vannak téve élénk fantáziából származó, néha egészen primitív jellegű támadásoknak.) Természetesen a História domusbóf is teljesen hitelesnek csak azokat az adatokat fogadtam el, amelyek bizonyítottak, és mellőztem az olyan eseményeket ismertető anyagot, amelyet csak hallomásból tudhattak. Mivel a tanítónőképző elválaszthatatlan a zárda többi iskolájától, átvettem anyagot az egyéb - főleg a leánygimnázium évkönyveiből is — a tanítónőképző rendszeresen kiadott, 1944-ig megjelent évkönyvei mellett. A zárda leánygimnáziumának történetével egyébként az iskola jubileumi évkönyvében, 1986-ban dr. Nagy Gyuláné Patai Klára értékes tanulmányában foglalkozik. Fontos forrás volt az iskola működésével összefüggő törvényekés rendeletek anyaga (így különösen a lex Eötvös, és az azzal összefüggő rendeletek), valamint a pécsi tankerületi főigazgatóságon teljesített szolgálatom során összegyűjtött utasítások, rendeletek, illetve jegyzőkönyvek, valamint a folyamatosan vezetett feljegyzéseim. (Igy pl. az 1944-es eseményekkel kapcsolatban az azóta már elhunyt Mirbach Júliával, a Sancta Maria Intézet igazgatójával folytatott beszélgetésemről készített feljegyzés.) Az iskola irattári anyaga a zárda működésének 1950. június 7-én éjjel államhatalmi szervek által történt megszüntetése után nagyon hiányossá vált. így a megmaradt — és a Baranya Megyei Levéltárba került iratanyag mellett felhasználtam a Baranya Megyei Levéltárban elfekvő Baranya vármegyei kir. tanfelügyelői és Tankerületi kir., majd 1945 utáni Tankerületi Főigazgatósági iratanyagot és a Budapesten működő Katolikus Tanügyi Főigazgatóság évkönyveit, valamint olyan iratait, amelyek esetleg egyéb iskolák, főleg a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának iratanyagából kerültek elő. De igen hasznosak voltak a megszűnt tanítónőképző még élő volt növendékeinek személyes visszaemlékezései is. Különösen kiemelkedik az iskola volt tanárának és az egész zárda gazdasági vezetőjének, Moróti M. Asszumptának igen részletes szóbeli közlése, amely főleg az 1945 utáni eseményekre hiteles forrás marad. Ugyanerre a korszakra vonatkozóan reális képet ad Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon ç. műve (Kossuth Könyvkiadó, 1985.) is.