Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

keresztezte egymást. Miközben ugyanis a császáriak megegyeztek abban, hogy az ellenséget erőteljesen meg kell támadni, a nagyvezír — aki úgy gondolta, hogy a mögöttük elkészült sáncokkal a csata minden eshetőségére bebiztosította magát — délután 3 óra körül elküldte a gyalogságának egy részét, hogy vegye fel a kapcsolatot a Karasica mentén a keresztény balszárnnyal szemben magát még mindig tartó lovassággal. Ezt a veszélyes demonstrációt már nem lehetett eltűrni. A Piccolomini vezette csapatokat 23 lovasszázadra kiegészítve megerősítették, melyek élére Ludwig őrgróf állt, és megtámadta a szpáhikat, mielőtt a janicsárok velük egyesülhettek volna, kardélre hányta őket és egészen a gyalogságig űzte. Közben mindkét fő harcvonal szintén megindult, és annyira előretört, hogy Eugen von Savoyen és Rabutin lovascsapatai a törökök első sáncvonalaitól egy puskalövésnyire jutottak, a törökök nagy összevisszaságban húzódtak a sáncok mögé. A válsztófejedelem a gyalogságot messze megelőző lovascsapatokkat addig tartotta tűz alatt a sáncokat, míg a gyalogság is megérkezett, és ekkor kiadta a parancsot a rohamra, amit a csapatok örömrivalgással fogadtak. Eugen herceg serege a Savoyen, Heissler, Latour, Sachsen-Lauenburg ezredekkel és a választófejedelmi testőrséggel tántoríthatatlan bátorsággal balra tört, a Götz és Truchseß ezredekből álló Rabutin sereg jobbra, Steinau és Wallis tábornokok az első harcvonal gyalogoszászlóaljaival előre nyomult be a törökök sáncaiba. A csak részben befejezett, inkább csak egymás mögé állított palánkok nem nyújtottak védelmet. Az első sorok menekülő janicsárait a mögöttük jövők legázolták. A török lovasság is eszeveszetten menekült; a lovasság nélkül maradt gyalogságot ágyúik mellett lekaszabolták, a maradék a Karasica mocsaraiba vagy az erdőkbe szóródott szét. A nagyvezír az egész tábor, valamennyi lövegének hátrahagyásával Baranyavárra menekült, ahonnan az éjszaka sötétsége alatt, a sereg maradékával, a hajóhídon keresztül Eszékre menekült. A török sereg teljes felmorzsolását az a körülmény akadályozta meg, hogy a Dünnewald generális vezette különítmény, melynek feladata lett volna, hogy a hátukba kerüljön, eltévedt a sűrű erdőkben, és túl későn érkezett. A győzelem főként Ludwig őrgróf állhatatos bátorságának, lélekjelenlétének és jó szervezésének köszönhető. A győzelmi trófeák 8000 megölt és 2000 elfogott ellenséges katona, 78 ágyú és az egész török tábor jelentős muníció- és élelmiszertartalékával együtt, Siklós és Pécs megmaradt, a császári sereg egycsapásra kimozdult korábbi tétovaságából és ezzel a tetszetős cselekedettel zárta a hadjáratot... .. .Augusztus 13-án és 14-én a sereg a meghódított ellenséges táborban pihent, ahol az ünnepélyes hálaadás után haditanácsot tartottak. Egyesek azt tanácsolták, egyesült erővel keljenek át a Dráván, hogy a török sereg maradványait Eszéken végleg felmorzsolják és a várost bevegyék. Az őrgróf azonban — akit ebben a választófejedelem is támogatott - azt szerette volna, ha egy külön sereggel Egert veszik be. A herceg úgy vélte, hogy egy ilyen jelentős győztes csata után nagyobb eredmény lenne várható, ha egy erős csapatot Szlavónia meghódítására hátrahagyva, a fősereg Erdélybe látogatna, hiszen Erdély birtokba vétele esetén megfelelő téli szállást és segítségforrásokat nyerhetnének az örökös ellenséggel való kimerítő háború folytatásához. A császár a herceg terve mellett döntött, de megparancsolta, hogy a szlavóniai seregtest parancsnokságát Ludwig őrgrófnak adják. Ezzel a herceg Dünnewald gróf, hű követője javára döntött, mert nem tartotta érdekében állónak, hogy egy olyan vetélytársnak, mint az őrgróf, új lehetőséget adjon a kitüntetésre. Elképzelhető, hogy milyen érzékenyen érintette az őrgróf büszkeségét, <hogy a hadsereg idősebb tábornoka létére nyilvánvalóan megsértik érdekeit, közvetlenül a monarchiának nyújtott nagy szolgálatai után ...