Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

A szövetséges császári seregek hadrendje Eszék ostroma idején, Észak felé vezető hadihíd ábrázolásával sorba, és ezzel kifejezésre juttatta elhatározását, hogy döntő csatára kerül sor. Ugyanekkor egy 8000 lovas ellenséges csapat átkelt a Karasicán, az oldalszárny tüzére ügyet sem vetve elszáguldott mellettük, hogy a második harcvonalat a Harsány-hegynél hátbatámadja. Eközben Piccolomini tábornok három ezredével találkozott, melyet rögtön az első ágyúlövés után a balszárny segítségére küldtek, s melyhez az őrgróf a választófejedelem kíséretében szintén néhány ezredet vezetett. Az ellenséges lovasság lenyűgöző mennyisége szemben azzal az egyetlen vékony vonallal, melyet csak át kellett törnie, hogy a császáriak hátába kerüljön, és leverje őket, megtorpant. Habozásuk arra indította az őrgrófot, hogy az erők túlsúlya ellenére támadásba kezdjen. Dél felé visszaűzték a választófejedelmi sereg hátában álló és az őket bekerítő ellenséget, és a balszárny, mint korábban, a Karasica mellett állt.

8 Ha a nagyvezír lovasságának jól bevezetett merész oldalba támadási manőverét a gyalogság frontális támadásával segítette volna, minden valószínűség szerint a két részre osztott császári sereget gyorsan legyőzte volna. Ehelyett azonban Szulejmán pasa egy jelentéktelen ágyúharcra hagyatkozott, és fő figyelrr*ét egy kettős sáncvonal gyors létrehozására fordította, hogy a csata kedvezőtlen fordulata esetén ide visszavonulhasson. Ezáltal időt adott a lotharingiai hercegnek, aki kezdetben egyáltalán nem hitte, hogy a választófejedelemnek az egész török sereggel kell harcolnia, hogy felismerje tévedését, és sürgősen visszatérjen a balszárnnyal való újraegyesülésre a Harsány-hegyi szoroson. Noha egy sűrű erdő — amely mögött a felvonulás után megálltak — megakadályozta a jobbszárny hatékony részvételét a harc folytatásában, és a herceg az ellenség tétovázását a Siklós felé való elvonulásra akarta felhasználni, mégsem mozdult sem az őrgróf, sem a választófejedelem, mindketten úgy vélekedtek, hogy még a jobbszárny közreműködése nélkül is kevésbé veszélyes határozottan támadásba átmenni, mint annak a valószínűsége, hogy menetelés közben ismét megtámadják, majd legyőzik őket. Ez a vélemény győzött a megtartott hadsereg haditanácsban is. Úgy tűnik, hogy a két sereg vezére a támadás megkezdését illetően kölcsönösen