Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

tán a Munkásügyi Albizottság 1901. június 11-én tárgyalta az ügyet és jóváhagyta az elsőfokú határozatot.

90 Ugyanezen az ülésen, szintén az Ármentesítő Társaság ellen, munkadíj elmaradás miatt tett fellebbezést tárgyaltak, melyet Fülöp József földmunkás nyújtott be. Az albizottság Fülöp József részére 97,60 korona munkadíjat és 16 korona napidíjat, egy másik földmunkás, Borsy György számára 93,40 korona munkadíjat és 8 korona napidíjat ítélt meg, amelyeket a társulatnak 48 óra alatt, végrehajtás terhe mellett kell kifizetni. Fülöp Józsefet további keresetével elutasította. Sajnos az iratok között nem található az eredeti beadvány, s így nem lehet megállapítani Fülöp József eredeti követelését s azt, hogy ez miből tevődött össze.

91 1907. július 31-én a szentlőrinci járás főszolgabírója Szomor Gergeíy gazdasági cselédnek május 18-ával a szolgálatból való azonnali elbocsátását mondta ki a 3557. számú véghatározatával. Elutasította egyúttal azt a kérelmét, hogy az 1907. június 30-ig már kiadott konventióján kívül még az év végéig járó konvenctiójának és a készpénz kifizetésére utasítsa a munkaadóját. Ugyanakkor a még ki nem adott, negyedévre járó 15 korona kifizetésére sem kötelezte a munkaadót. A főszolgabíró ugyanezen a számon hozott határozatában Szomor László és Pető József 1907. május 18-án történt azonnali elbocsátását az 1898: II. tc. 22. §-a alapján jogosnak bírálta el. Elutasította azt a kérésüket, hogy a június havi járandóságukat a munkaadó fizesse ki nekik. De ugyanakkor a május hóra járó, az elbocsátásuk napjáig esedékes munkabérüket jogosnak tartván, kötelezte a munkaadót ennek kifizetésére 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett. Az elbocsátott gazdasági munkások fellebbezését az albizottság 1907. október 8-án megtárgyalta és indoklás nélkül jóváhagyta az elsőfokon hozott határozatokat.

92 Az előbbi ügy irataiból nem derült ki, hogy miért bocsátották el szerződésük lejárta előtt a három gazdasági munkást. A hivatkozott 1898: II. tc. 22. §-a szerint a munkaadó jogosult a szerződést felbontani, amennyiben munkása a munkaadót vagy a munkafelügyelőt tettleg bántalmazta, vagy lop; ha a munkaadó vagyonában kárt okoz; büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményért elítélték; a munka teljesítésére képtelenné válik; s végül, ha valaki a többi munkást a munka beszüntetésére biztatja, magasabb bér követelésére biztatja őket, vagy a szerződésben foglaltak nem teljesítésére ösztönzi társait. Ha a feni ügyben nem is tudjuk az elbocsátás okát, az alábbi esetekben konkrétan megjelölik az elmarasztalások okait. Ezeknél az ügyeknél a Munkásügyi Albizottság az elbírálás során egyöntetűen járt el. Minden esetben jóváhagyta az elsőfokon hozott elmarasztaló ítéleteket, ha egy kicsit módosított is rajta. A Baranyavári járás főszolgabírója 1904. június 24-én Bertics Szveto és Kremár Maxim magyarbólyi lakosokat 10-10 korona pénzbüntetésre és 1-1 napi önköltséges elzárásra ítélte a munkaszerződés felbontása miatt. Karhatalommal történő munkahelyre való visszavezetésre kötelezte őket. Az albizottság július 25-én az elítéltek fellebbezése folytán az elsőfokon hozott döntésnek a munkába állításról szóló részét jóváhagyta, azonban a vétkesség minősítését felülbírálta. Nem szerződés felbontásában, hanem a szerződés megszegésében marasztalta el őket, s mint ilyenben követték el a munkamegtagadást. Tehát súlyosabbnak minősítette a fellebbviteli hatóság. A földművelésügyi miniszter a hozzá október 22-én harmadfokú elbírálásra felterjesztett fellebbezést november 26-án elutasította. Itt részletesebb 90 4/1901. MAlb. jkv. 91 5/1904. MAlb. jkv. 1471/1901. kb. 92 3775/1907. kb.