Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

adója javasolta a főszolgabírói határozat jóváhagyását. Hinka László bizottsági tag viszont ellenindítványt tett, amely szerint az elsőfokú határozatot oldják fel, utasítsák Kerpner Oszkárt, hogy az ő „költségére bevezetendő bizonyítás útján állapíttassék meg a tényleg megmunkált terület nagysága." Az új határozati javaslatot az albizottság tagjai elfogadták, s egyúttal kötelezték a munkaadót a hátralékban lévő 91 korona munkabérnek a kifizetésére is.

87 1903. augusztus 25-én a siklósi járás főszolgabírója elutasította Burján Márton és 6 társa, Darázs községi lakosok panaszát, amelyet a dárdai Schaumburg-Lippeféle uradalom jószágigazgatósága, illetve a rácbólyi puszta intézősége ellen nyújtottak be az aratási szerződés megszegése miatt. Az albizottság 1903. november 10-én a főszolgabírót új bizonyító eljárás lefolytatására, s ennek eredményéhez képest új határozat meghozatalára utasította. A határozat indoklása: „Mert az aratás és kaszálás iránt felek között létrejött szerződés 3. pontjának azon intézkedése, miszerint a kaszálásra és az aratásra adott területek esetleges többletében vagy hiányában az aratók vagy munkavállalók minden ellenszegülés nélkül beleegyeznek, s amelyre az első fokú véghatározat alapítva van, nem vonatkozik az aratási és kaszálási területnek a lemunkálás alól való elvonására, hanem szemben a szerződés 7. pontjával, csak azon területeket képező táblák méreteinek, esetleges különbezetére. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint pedig panaszlott szerződő fél maga beismeri, hogy 300 kat. hold rétből 126 kat. holdat az általa ott felhozott okokból egyoldalúlag elvont. A bizonyító eljárás nem derítette fel azt, hogy váljon mik voltak és kényszerítő erejűek voltak-e azon okok, melyek panaszlotat a kérdéses területnek a munka alól történt elvonására bírták, nem derítette fel különösen azt, hogy a rétnek egy része miért tartatott munkaadó által az első kaszálásnál a gulya számára vissza, továbbá, hogy a sarukaszálás pusztán gazdsági érdekből adatott-e ki kaszálásra egyes gazdáknak, nincs sem igazolva, sem feltüntetve, hogy azért ezen gazdák mekkora ellenszolgáltatást nyújtottak. Nem állapíttatott meg az eljárás során a kár összege sem."

88 A munkaadók a kikötött munkadíjakat nagyon sok esetben nem fizették ki a szerződött munkásaiknak. A megrövidített munkások ilyen esetben az elsófokon illetékes járási főszolgabíróhoz fordultak sérelmükkel. A főszolgabírók általában megítélték az elmaradt munkajárandóságokat. A munkaadók fellebbezései folytán a Munkásügyi Albizottság mondta ki a végleges döntést, amely az esetek többségében jóváhagyta az elsófokon hozott határozatot. Crósz Antal üszögi földbirtokos nyújtott be fellebbezést 1898-ban Márta Antal és társai, kiskundorozsmai lakosok javára megítélt munkabérfizetés ellen. A Munkásügyi Albizottság 1898. november 8-án tárgyalta meg az ügyet. Határozata szerint a munkások részére megállapított 60 krajcár napszámbért, valamint a ledolgozott 140,5 napra a munkaadót terheli az általa visszatartott 112,40 ft-ból 28,10 ft tőkének és ennek augusztus 8-tól járó 5% kamatainak és 10 ft eljárási költségnek a megfizetése.

89 Orosz Mihály és 13 társa panaszt nyújtott be a mohácsi járás főszolgabírójánál a Mohács-Margittaszigeti Ármentesítő Társaság ellen, elmaradt munkabérük kifizetéséért. A főszolgabíró kötelezte a társaságot, hogy 24 óra alatt fizesse ki a „töltő" munkások részére a nekik járó munkabért. Ezenkívül a május 21-24. napjaira járó napidíjakat - szintén 24 óra alatt — fejenként 2-2 koronát fizessen meg a munkásoknak, mindezeket végrehajtás terhe alatt. A társaság fellebbezése foly87 1/1900. MAlb. jkv. 88 3115/1903. kb. Az albizottság először jóváhagyta a főszolgabírói határozatot. 89 8/1898. MAlb. jkv.