Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

Heilmann Ferenc pécsi lakos sérelmezte 1901-ben, hogy őt úgy Pécsett, mint Hosszúhetényben is megterhelték az 1899. évre útadóval, s kérte az útadó kivetés törlését. Az állásfoglalás szerint, mivel Pécs önálló törvényhatóságot képez, a ki­rótt adó át nem tehető. Ami Hosszúheténynél a reá kivetett útadót illeti, azt az 1899. évi föld-, ház- és kereseti adó után állapították meg, s helyesen az 1900. évre szól. 43 Valter Henrik ivánbattyáni lakos 1901-ben fellebbezett a reá kétszeresen kivetett útadó megfizetése ellen. Mivel a fellebbviteli fórum előtt az adólajstrom alapján igazolta az őt ért méltánytalanság igaz voltát, kérelmének helyt adtak, s az 1901. évi útadójából 3 koronát leírni határozott a Fellebbviteli Küldöttség. 44 1901-ben Herr Ágoston véméndi rk. plébános fellebbezett a véméndi rk. egyház terhére kirótt útadó ellen. Fellebbezését elutasították, kimondva, hogy az 1896— 1899. évekre II. osztályú kereseti adót vetettek ki a véméndi plébániára, s az 1890:1. tc. 23. §-a értelmében ebben az esetben helye van az útadó kivetésének. 45 A Pótadóbani Fellebbviteli Küldöttség 1902. március 11-i ülésén Grész Nándorné javára törölte az 1901. évre szóló 70,76 korona útadót, mivel az 1900. évre szóló állami adójából már korábban töröltek 707,60 korona egyenes állami adót. Igy nem lévén adóalap, útadó sem volt kiróható. 46 Téves kivetés címen 1905. szeptember 12-én a pécsi káptalani uradalom javára döntött a Fellebbviteli Küldöttség. A megfellebbezett adóhatósági döntéssel ellen­tétben az uradalom terhére 1904-re kivetett 2627,42 korona útadóból 10.22 koronát levonásba hoztak. Erről a döntésükről értesítették a pécsi m. kir. adóhivatalt végre­hajtás végett, tudomásul vétel végett pedig az uradalom képviselőjét, Saághy Fe­renc uradalmi számtartót. Azok a személyek, akik nem bírtak igavonó állattal, kevesebb útadót fizettek, mint akiknek igásállataik voltak. Mégis több esetben előfordult a téves, tehát ma­gasabb útadó kivetés. A fellebbezéseket minden esetben - amikor községi bizo­nyítvánnyal „nyert igazolást az igásállatok nem léte" - a fellebbviteli fórum hely­ben hagyta, és az útadónak a felére csökkentéséről hozott határozatot. Pakó Pál perekedi lakost az 1898. és 1899. években úgy vették fel az adózók lajstromába, hogy igavonó állattal rendelkezik. Az 1900. december 11-i fellebb­viteli tárgyaláson községi bizonyítvánnyal igazolta, hogy a jelzett időszakban nem volt a tulajdonában igásállat. Ezért a fellebbviteli fórum csak mint kézinapszám­mal bírót, 3-3 korona útadó minimum megfizetésére kötelezte, s a többletet az 1898. és az 1899. évi útadó javára íratta le. 47 Ugyanezen a napon a lánycsók! körjegyző hivatalos jelentése alapján Guttmann István kisnyárádi lakos javára 3 korona leírását ítélte meg, s csak 3 korona útadó befizetésére kötelezte, mivel nem volt igásállata. Erről a határozatukról a vármegyei főpénztárt és a számvevőséget intézkedés és az előírás helyesbítése végett, a mo­hácsi járás főszolgabíróját tudomásulvétel végett, valamint az érintett személlyel történő közlés céljából értesítették jegyzőkönyvi kivonat formájában. 48 1901-ben a raádi lakos Szabó János fellebbezett a reá kirótt 6 korona útadó ellen, amit mint igásállattal rendelkező számára vetettek ki. Községi bizonyítvány­nyal igazolta, hogy az 1899. évi útadó kivetésekor igavonó állattal nem rendelke­zett, s jelen pillanatban sincs ilyen a tulajdonában. Ennek alapján útadójából 43 8/1901. PFK. jkv. 44 15/1901. PFK. jkv. 45 18/1901. PFK. jkv. 46 10/1902. PFK. jkv. 47 12/1900. PFK. jkv. 48 15/1900. PFK. jkv.

Next

/
Thumbnails
Contents