Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

a pécsváradi egyetemi alap törvényes jogképviselőjét 12 frt. eljárási költségnek 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatti megfizetésére, s a panaszlott Szélig Ferenctől elkobzott 800 db akácfakórónak és 2 db fűrésznek, nevezett részére 15 nap s különben a panaszló ügyigazgatóság saját költségére eszközlendő végrehajtás terhe alatt leendő visszaszállítására kötelezte, a közigazgatási bizottság erdei kihágási bírósága a panaszló közalapítványi kir. ügyigazgatóság által benyújtott fellebbezés következtében az 1900. évi 2/208. erd. kih. bír. számú határozattal elrendelt folytatólagos tárgyalás eszközlése után másodfokban felülbírálat alá vévén, azt megváltoztatja, s panaszlott Szélig Ferencet az 1879:XXXI. tc. 90. §-ba ütköző erdei kihágás elkövetésében vétkesnek kimondván, őt ugyanazon törvényszakasz alapján az ellopott fa értéke fejében 33,76 koronának, úgy kártérítésül ezen érték egynegyedének, vagyis 8,44 koronának 15 nap s végrehajtás terhe alatti megtérítésére, ezenfelül pedig a két összeggel egyenlő s szintén 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével lefizetendő, s behajthatatlanság esetén 7 nap önköltséges elzárásra átváltoztatandó 42,20 korona pénzbüntetésre, végül pedig a még folytatólag fölmerült 13,80 korona beszámításával, összesen 37,80 korona eljárási költségnek is 15 nap s végrehajtás terhe alatti megfizetésére ítéli. Megokolás A kir. közalapítványi ügyigazgatóságot képviselő pécsváradi kir. közalapítványi kerületi ügyészség a pécsváradi m. kir. egyetemi alap tulajdonát képező fekedi erdőben 1899. március 28-án elkövetett nagyobb mérvű falopás elkövetésével Szélig Ferenc véméndi lakost vádolta, aki az ellopott fából karókat készített, s 650 db-ot eladott Brombauer György véméndi lakosnak, kinek udvarában azokat meg is találták, 826 db-ot pedig az erdőőrök Brombauer Györgynek az uradalmi erdőtől nem messze levő présházában találták meg, ahol azokat Szélig Ferenc elrejtve készítette. Igaz ugyan, hogy Szélig Ferencnek volt az uradalmi erdő szomszédságában mintegy 20 négyszögöl nagyságú akácczal beültetett területe, melyet kiirtás végett Becker Bálinttól bírt, s melyről állítása szerint a karókhoz való fát vette, de míg egyrészről ezen területről csakis akáczfa karók kerülhettek ki, holott az erdőőrök vallomása szerint a talált karók közt akáczon kívül más, nevezetesen tölgyfából való karók is találtattak, addig másrészről a karók mennyisége tekintetében nem fogadható el a vádlottnak védekezése, aki először az összes karókat a kérdéses 20 négyszögöl területről való fákból készítettnek állította, majd pedig saját hivatkozott tanúinak is ezen állítását megerősíti, de mi értékkel sem bíró vallomását megcáfolva, utóbb ő maga is csak 150 karót állította azon területről származóknak, míg a többi karóra nézve azon kétes értékű és mivel sem igazolt tette, hogy azokat az egyes tulajdonosok által földjeikről kidobott és az árkokban elfekvő akáczfákból készítette, a tölgykarók honnan vételére pedig mit sem tudott igazolására felhozni. Figyelembe véve azon körülményt, hogy a vádlott által hivatkozott Hock János és Ritzl György tanúknak a karók mennyiségére nézve tett, s utóbb vádlottnak saját vallomásával is lecáfolt vallomásain kívül a többi összes tanúk, s köztük Becker Bálint is, kitől a vádlott a kérdéses irtásra használt területet bírta, az ezen területről kikerülő karók számát 50-nél többre nem becsülik, s hogy továbbá a m. kir. állami erdőhivatal szakértői szerint is a 20 négyszögöl nagyságú területről 1000 vagy éppen 1000-nél több karó származása egyenesen lehetetlen, - miután pedig vádlott a saját területéről származható karókon felül még részint Brombauer udvarában, részint ennek présházában talált többi nagymennyiségű karónak honnan származását elfogadhatónak igazolni nem tudta, s tényleg a megtalált karók közt akácon kívül még más fából való karók is voltak, s ezek honnan vételére nézve vádlott egyáltalán mit sem tudott igazolására fölhozni, s végül figyelembe véve azt is, hogy vádlott a karókat Brombauer György présházában elrejtőzve titkon és lopva készítette, — mindezen körülmények együttesen oly összetett bizonyítékok erejével bírnak, melyek alapján Szélig Ferenc az erdei lopás elkövetésében vétkesnek kimondandó, s ehhez képest a hivatkozott törvényszakasz értelmében fönti ítélettel marasztalandó volt." Wilhelm János versendi lakos 1888 januárjában fellebbezett az ót erdei falopás vétségében elmarasztaló pécsváradi járási főszolgabírói ítélet ellen. Az Erdei Kihágási Bíróság orgazdaság által elkövetett erdei kihágásban mondta ki bűnösnek. Indoklásul azt hozta fel a fellebbviteli fórum, hogy a vizsgálat nem tudta Wilhelm