Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

Mint mór korábban említettük, a fellebbezés határidejét a törvény és a végrehajtási utasítás nagyon szűkre szabta. Ezt maradéktalanul be is tartotta az Erdei Kihágási Bíróság. így utasította el 1907. március 12-én Risztics Proko dunaszekcsői lakos fellebbezését, öt a mohácsi járás főszolgabírója 1906-ban ítélte el 50 korona pénzbüntetésre, 40 korona érték- és 10 korona kártérítésre, valamint 86 fillér eljárási költség 15 nap alatt, végrehajtás terhe melletti megfizetésére, behajthatatlanság esetén 9 napi önköltséges elzárásra. Fentnevezett ellen az volt a vád, hogy a dunaszekcsői volt úrbéresek alsóbödei erdejéből 2000 db kötni való sárfűzvesszőt lopott. Fellebbezését, mint elkésetten benyújtottat, figyelmen kívül hagyva, az elsőfokú fórum ítéletét hagyta helyben.

21 A következőkben olyan ügyeket mutatunk be, ahol a másodfokú fórum — különböző okok miatt - megváltoztatta az elsőfokú határozatot. Ezeket az ügyeket mivel a teljesség igényével nem kerülhetnek bemutatásra - csak jelzésnek szántuk arra vonatkozóan, hogy milyen hibákat kellett korrigálni a felsőbb Kihágási Bíróságnak, valamint arra is rávilágítanak ezek az ügyek, hogy a fellebbviteli fórum nem formálisnak tartotta a működését. A pécsváradi járás főszolgabírója 1901-ben Dörmő Ferenc és Debreceni András kanászokat azért, mert a várkonyi volt úrbéresek erdejében a 3. éves mesterséges tölgyfaültetések között 15 kecskét legeltettek, az 1879:XXXI. tc. 100. §-ba ütköző kihágás elkövetésében vétkesnek mondta ki. Ezért őket fejenként 8 napi elzárásra átváltoztatandó 45—45 korona pénzbüntetésre ítélte. A kanászok gazdáit pedig, kecskéik számarányához viszonyítottan, összesen 41,40 korona kártérítési összegnek és 6,12 korona eljárási költségnek a megfizetésére ítélte. A II. fokú Erdei Kihágási Bíróság a gazdák fellebbezése folytán 1902. január 2-án tárgyalta az ügyet. Felülbírálva az elsőfokú döntést, annak a kihágás minősítésére, a vétkesség kimondására, a pénzbüntetés kiszabására és a kártérítési és eljárási költség megállapítására vonatkozó részét helybenhagyta. Azonban azt a részét, ahol a kártérítési és eljárási költségeket egyedül a gazdáknak kell viselniük, megsemmisítette, kimondva, hogy a kanászoknak és a gazdáiknak együttesen kell viselniük. Azonban, ha a kanászokon nem lehet ezeket az összegeket behajtani, akkor viselik a gazdák - kecskéik számarányához mérten - a költségek megfizetésének terhét. Indoklásul az 1879:XXXI. tc. 84. §-ra hivatkozott a Kihágási Bíróság, mely szerint a törvényszakasz azt mondja ki. hogy a cselédjeik által elkövetett kihágások eseteiben a kár- és költségek megtérítésében a gazdák is, tehát együttesen felelősek, de csak másodsorban.

22 Az alábbiakban teljes egészében közölnénk egy tárgyalási jegyzőkönyv szövegét annak illusztrálására, hogy a másodfokú fórum ítélete és ennek megindoklása mennyire részletesen foglalkozik az elé kerülő ügyekkel. 1900. december 11-én kerül a fellebbviteli fórum elé a pécsváradi közalapítványi uradalom fellebbezése a pécsváradi járás főszolgabírójának ítélete ellen.

23 „Határozat Szélig Ferenc véméndi lakos ellen folyamatba tett erdei kihágási ügyben a pécsváradi főszolgabírónak 1899. július 28. 243/erd. kih. sz. alatt hozott elsőfokú ítéletét, mellyel nevezettet az ellene erdei kihágás miatt emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentette, s egyben a pécsváradi kir. közalapítványi kerületi ügyészség által képviselt panaszos kir. közalapítványi ügyigazgatóságot, mint 21 434/1907. kb. 22 1/1901. Erd. Kih. Bir. jkv. kivonat. 23 45/1900. Erd. Kih. Bir. jkv.