Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)
48 óra alatt lehetett írásban, vagy szóban. A határidőn túl beérkezett fellebbezést a II. fokú Erdei Kihágási Bizottságnak hivatalból vissza kellett utasítania. 15 Az erdei kihágási bíróságoknak - első- és másodfokon egyaránt - az eléjük került ügyek elbírálásánál az értéket, a kártérítést és a pénzbírságot az erdőtörvény értelmében a földmívelésügyi 'miniszter által jóváhagyott erdei ár- és értékszabályzat alapján kellett megállapítani. Ezt minden megyei közigazgatási bizottság erdészeti albizottságának kellett elkészíteni, saját területének sajátosságait figyelembe véve. Addig is, amíg ezek elkészülnek, a miniszteri állásfoglalás megengedte, hogy a régi hivatalos vármegyei fa- és terményjegyzék alapján bírálják el az összegüket, vagy becsű alapján hozzák meg az ítéleteiket. 16 Baranya megyében 1881. október 1-jéig hoztak ez alapján ítéletet a kihágási bíróságok, majd ezt követően életbe lépett az új erdei érték- és árszabályzat. 17 Rátérve a II. fokú Erdei Kihágási Bíróság elé került ügyek bemutatására, először olyan ügyekkel foglalkoznánk, ahol az elsőfokú bíróság ítéleteit helyben hagyta a fellebbviteli fórum. 1885-ben a mágocsi vallásalapítványi uradalom képviseletében a pécsváradi közalapítványi uradalom - ahová a mágocsi is tartozott - ügyésze feljelentést tett a pécsváradi járás főszolgabírójánál Eirioh István ellen, akit az erdőőr tetten ért 2 db tölgyfa kivágásakor. Ennek értéke 9,15 ft volt. A vádlott először tagadta tettét, majd később elismerte, hogy egy alkalommal lopott ugyan fát, de nem élőt, hanem szárazfát. Erre hivatkozva kért enyhébb büntetést. A főszolgabíró, mint az elsőfokú erdei kihágási bíróság elnöke, 2,30 ft kárösszeg megfizetésében marasztalta el Eirich Istvánt, aki nyomban bejelentette fellebbezését. Az Erdei Kihágási Bíróság tárgyalásán, 1885. október 12-én az előadói előterjesztés a vádlott önbeismerése és az erdőőr vallomása alapján beigazoltnak látva az elkövetett cselekményt, javasolta az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A II. fokú Erdei Kihágási Bíróság egyetértett az előadói előterjesztéssel és teljes terjedelmében jóváhagyta az elsőfokú ítéletet. 18 A pécsi járás főszolgabírója 1899-ben Bocz Mihályt azért, mert a pécsi püspöki uradalom hosszúhetényi erdejéből száraz gyertyánfát lopott, 50 kr. pénzbüntetésre és 50 kr. kártérítési összegnek a megfizetésére ítélte. Kötelezte ezenkívül az uradalom főerdésze és az erdőőr részére 62 kr. eljárási költségnek a megtérítésére is. Másodfokon szintén helybenhagyták az ítéletet, azzal a kiegészítéssel, hogy a folytatólagos tárgyalásokkal a továbbiakban felmerült eljárási költségeknek a megfizetésére is kötelezték a vádlottat, fgy összesen 17,24 korona költségben marasztalták el, amelyet 15 nap alatt kellett megfizetnie, végrehajtás terhe alatt. 19 1906-ban a baranyavári járás főszolgabírója Gál János és Szőllősi János hercegszántói lakosokat azért, mert a bellyei uradalomhoz tartozó Kőris erdő szélén tüzet raktak és pzt felügyelet nélkül hagyták, 5-5 korona pénzbüntetésre ítélte. Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság 1906. október 9-én tárgyalta ügyüket. Nem fogadták el azt a védekezésüket, hogy a tüzet gazdájuk, Schlosz Martin aiberti lakos utasítására „gerjesztették", mert az a „kimondott felelősség megoszthatóságának alapjául nem szolgálhat". így jóváhagyták az elsőfokon hozott ítéletet. 20 15 1879: XXXI. tc. 152. §. 35.839/1881. BM. 16. §. 16 29.726/1880. FIK. M. (139/1880. kb.) 17 Lásd az első részben az Erdészeti Albizottságról szóló fejezetet. 18 1/1885. Erd. Kih. Bir. jkv. 19 42/1900. Erd. Kih. Bir. jkv. 20 3626/1906. kb.
