Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

és eskü letételét kívánják meg a főispántól és az alispántói, ott ezt a formát továbbra is alkalmazhatják.

6 Baranya megyében a külön eskü letételét nem kívánták meg sem a főispántól, sem az alispántól. A II. fokú Erdei Kihágási Bíróság működését a törvényben előírt létszámtól eltérőleg (elnök, 2 tag) fejtette ki. A legtöbb esetben vagy a rendes tagok teljes létszámú jelenlétében működött, vagy az elnökön kívül még három rendes tag részvételével hozta meg ítéleteit. Ez volt a gyakoribb.

7 Ritkább esetben fordult elő, hogy egy rendes és egy póttag alkotta a bíróság összetételét.

8 A bíróság előadói teendőit a törvényhatóság apparátusából az elnök által kirendelt jegyzőkönyvvezető látta el, aki rendszerint valamelyik vármegyei jegyző volt. A törvény előírta, hogy az ülésekre a királyi ügyészt is meg kell hívni, pontosan értesítve őt az ülés helyéről és időpontjáról.

9 Azonban az ügyész esetleges távolléte nem akadályozhatta a bírósági eljárást és a határozathozatalt.

10 A bíróság tagjait névre szóló meghívók elküldésével értesítették, de e mellett 1898-tól, amikor megindult Baranyavármegye Hivatalos Lapja, annak hasábjain is megjelent a meghívó szövege. Az üléseket a Közigazgatási Bizottság ülése utáni időpontban tartották. A bíróság hatáskörébe csak azoknak az erdei lopásoknak elbírálása tartozott, ahol a kár összege a 30 ft-ot nem haladta meg. Az ezen felüli értéknél az ügy a járásbíróságokra tartozott.

11 Annak elbírálása, hogy a fellebbezett ügy a Kihágási Bíróság vagy a járásbíróság elé tartozik-e, a jelenlevő királyi ügyész feladata volt. ö azután mondta el az ügyről a véleményét, miután a vármegyei jegyző „tüzetesen, a cselekmény minőségére, a netalán okozott kár nagyságára, a vádlott bűnösségére vagy ártatlanságára, valamint a súlyosbító és enyhítő körülményekre" kitérve megtette előterjesztését.

12 Egyúttal a jegyző az ítélet tervezetét is bemutatta. A másodfokú erdei kihágási bíróság ítélete ellen fellebbezési lehetőség nem volt. A belügyminiszter csak akkor volt jogosult megsemmisíteni a másodfokon hozott ítéletet, ha a törvény „határozott rendelkezései be nem tartattak."

13 A másodfokon hozott határozatokat az elsőfokú erdei kihágási bíróságok kötelesek voltak végrehajtani. Azonban az elsőfokon történő közigazgatási végrehajtás szabálytalanságai ellen felmerüld kifogások elbírálásában nem a másodfokú erdei kihágási bíróság volt az illetékes, hanem a közigazgatási bizottság plénuma, közvetlenül.

14 A törvény és a végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendelet is nagyon szűk határidőt adott az elsőfokú bírósági ítélettel szembeni fellebbezésre. Fellebbezni az ítélet kihirdetésétől - vagy ha írásban történt, annak kézbesítésétől - számított 6 46.652/1908. BM. (Közigazgatási Elvi Határozatok Egyetemes Gyűjteménye: 1910/111. 363. p. - a továbbiakban: KEHGY) 7 1/1899. Erdei Kihágási Bíróság jegyzökönyve (a továbbiakban: Erd. Kih. Bir. jkv.) 2/1889. Erd. Kih. Bir. jkv. 8 5/1898. Erd. Kih. Bir. jkv. 9 1879: XXXI. tc. 123. §. 10 1879: XXXI. tc. 122. §. 11 1879: XXXI. tc. 62. §. 12 1879: XXXI. tc. 154. §. 13 60.693/1888. BM. (KEHGY. 1895/11. 687. p.) 14 35.839/1881. BM. 25. §. Erre vonatkozóan a későbbiek során a belügyminiszternek több esetben is vissza kellett térnie. 55.440/1888. BM. (KEHGY. 1895/11. 687. p.) 75.366/1889. BM. (KEHGY. 1895/11. 688. p.)