Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig

Schaumburg-Lippe herceg portlandcement és mészműveiben Beremenden 250 munkás állott alkalmazásban ezekben az években. Ebben a gyárban a cementen kívül mész és kavics is szerepelt az eladásra kínált áruk listáján. A terület egyik legfontosabb gyára az 1911-ben termelését megkezdő Baranyavári Cukorgyár volt, amelyben 1912-ben 400 munkás dolgozott (nyilván a főidényben). Sajnos, a címtár a gyár gépi adatait nem közölte.

33 Ha tehát a 3—4. táblázat és a fenti konkrét adatok alapján az ipar fejlődését Dél-Baranya településeinek területén az 1876. évi helyzettel vetjük össze, meg kell állapítanunk, hogy az ipar differenciálódása, s elsősorban a nagyvállalatok kialakulása és súlyának növekedése egy korszerű ipar képét mutatja már a századfordulón. Ez az ipari struktúra arányaiban modernebb, mint a nagy közigazgatási egység, Baranya megye területén ekkor kimutatható ipar szerkezete. S ezt a nagy fejlődést nyilvánvalóan nemcsak a terület kedvező fekvése vagy az uradalmak korszerű gazdálkodásra törekvése okozta, hanem ebben igen nagy része volt a lakosság szorgalmának is. Az árugabona nagy mennyisége megteremtette a korszerű malomipar szükségességét, a mezőgazdasági gépek alkalmazása hívta létre a gépműhelyeket, s a közlekedési utak javításának szükségessége lendítette fel a kőbányászatot. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelem és a közlekedés fellendülésével, átalakulásával is számolnunk kell, noha ezek változása statisztikailag sokkal nehezebben kimutatható, mint az ipar átalakulása. II. sz. táblázatunk adatai alapján megállapítható, (hogy az iparforgalmi népességen belül a kereskedelem és a hitelügylet e lakosság 10%-ának adott megélhetést, míg a közlekedés a népesség 8,5%-át tartotta el 1900-ban. Az iparforgalmi népesség zöme tehát iparból élt. 1910-ben ezek az arányok a kereskedelemben 10, a közlekedésben 11, s az iparban 79%-ra módosultak, ami a kereskedelem és a közlekedés részarányának kevés növekedését mutatja az iparforgalmi népességen belül. Mindennek magyarázatát nyilvánvalóan az előzőekben már vázolt közlekedési hálózat modernizálása, illetve a vasútvonalak hosszának növekedése adja. A kereskedelemről adataink keveset árulnak el. Azt tudjuk azonban, hogy Villányból már a 19. század végén 7 borkereskedő Ausztriába, Németországba, Angliába és Boszniába exportált fehér és vörös asztali- és csemegeborokat.

34 A kereskedők számából kitetszően minden községben megtaláljuk a kereskedéseket, bár itt is változások mutatkoznak 1900 és 1910 között. A századforduló évében még három településben (Hercegszentmárton, Cordisa, Kácsfalu) nem jegyeztek fel kereskedőt, tíz év múlva már csak az 55 lakóházas Hercegszentmártonban nem találunk boltot. A kereskedelemmel foglalkozók alacsony számából következően zömmel kiskereskedések, szatócsüzletek lehettek ezekben a településekben, igen alacsony létszámú alkalmazottal. Csupán 1-1 nagyobb lélekszámú településben (pl. Pélmonostor, Villány, Dárda, Beremend) találunk nagyobb számú kereskedőréteget. * Eredményeink összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az 53 települést magába foglaló Dél-Baranya területén századunk első felében a modernizálódott közlekedési hálózat elősegítette egy viszonylag korszerű iparnak és egy jelentós kereskedelemnek létrejöttét. Adataink arra utalnak, hogy a két gazdasági ág fejlődésébe is belejátszott az, hogy a terület nagyobbik részén két, korszerűen gazdálkodó nagy33 Hazai Ipari Beszerzési Források Címtára. 1912, 1914. 34 A Pécsi Iparkamara 1896. évi jelentése. 107. p.