Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig

birtok-üzem volt. A mezőgazdasági mellékiparágakban létesültek a terület első gyáripari üzemei, illetve a nagybirtokok területén lévő ásványi- és egyéb természeti kincsek kiaknázására és feldolgozására jöttek létre az első, fontosabb és nagyobb ipartelepek. Ugyanakkor a hajdani jobbágytelepülésekben és mezővárosokban élő lakosság foglalkozási szerkezete az ipar és a kereskedelem jelentőségének növekedésére mutat, bár az ipar szerkezeti felépítése itt is visszatükrözi a nagy uradalmak előbb már említett sajátos ipari törekvéseit. Ennek egyik legékesebb jele a Baranyaváron létesült cukorgyár, amely - éppen a kaposvári cukorgyár példája mutatja ezt - igen átgondolt és megtervezett mezőgazdasági „hátteret", s főként korszerűen gondolkodó nagybirtoküzemi gazdálkodást igényelt ahhoz, hogy rentábilisan tudjon működni. A terület iparának fejlődését azonban más módon is lemérhetjük. 1876-ban az 53 település közül mindössze Vörösmarton, Villányban és Dárdán találunk 50-nél több ipari és kereskedelmi vállalkozót. 1900-ban csak az ipari vállalatok száma meghaladta az 50-et az előbb említett 3 településen kívül Bellyén, Kácsfaluban, Ivándárdán, Pélmonostoron, Hercegszöllősön, Karancson, Baranyaváron és Kiskőszegen (Batinán), vagyis az 53 település közül 10-ben. 1910-ben ezekhez csatlakozott még Csúza és Dályok is. Baranya megyének ez a délkeleti része volt a legtöbb ipari vállalattal rendelkező terület a századfordulón, ahol általában kisebb vállalatok voltak, mint pl. a megyei és a városi székhelyeken. De a kisipari vállalatok sokasága hálózta át az egész területet.

35 Ugyanakkor azonban 1911 után már olyan jelentős gyárak is működtek ezen a területen, mint pl. Baranyaváron a cukorgyár, vagy Beremenden a cementgyár. Ezen a területen, amely olyan sokat szenvedett a török pusztítása idején, s amelyen a szabályozatlan vizek okoztak komoly problémákat, az emberi szorgalom és a helyesen szervezett munka be tudta hozni mindazt az elmaradást, amely még a tőkés gazdasági rendszer kezdetén hátrányos helyzetben levőnek mutatta itt a gazdálkodást. A gazdasági élet „modern", a fejlődést előrevivő ágai az első világháború előtt már ezen a területen is korszerű képet tárnak a történelmet vizsgáló kutatók szeme elé. Ezt a képet tehetik még élesebbé azok a szociológiai, helytörténeti is néprajzi vizsgálatok, amelyek a számok alkotta kereteket tölthetik meg az élet atUa tartalommal. FÜGGELÉK I. táblázat Dél-Baranya területi és népességi adatai Ebből Népesség Terület nagy- — bírtok Polgári Katonai összesen Település kat. hold fő Bellyei uradalom* Baranyavári járás 1900-ban Albertfalu 1 488 — 1 208 — 1 208 Bán (Baranya) 4 670 — 2 471 1 2 472 Baranyavár 3 471 462 1 401 4 1 405 35 Lásd: T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparának története a kapitalizmus idején. Bp. 1985. 267-277. p. * Itt kell megjegyeznem, hogy ivándárda a bellyei uradalomba tartozott. Az uradalmak adatainak külön felhasználásakor ez korrigálandó. (T. Mérey).