Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

1924-ben viszont mór az erdélyi kosok behozatalának tenyéréi vannak adataink, amelyeket 1925-ben a fajta frissítésére beállítanak, mert a juhállomány nagyfokú degenerálódása a csonttörékenységben, lábak elvékonyodásában, csökkenő testsúlyban és gyapjúhozamban jelentkeznek...". A felfrissítés nem ment minden akadály nélkül. 1925-ben megérkeztek az erdélyi kosok, de a német gazdák nem kívántak a felfrissítéssel járó kiadásokhoz hozzájárulni. A vármegye kétségkívül igen haladó lépésre szánta el magát; 1925-ben szabályrendeletet készített, amely szerint kötelezte a birkatartókat arra, hogy fedeztetésre 3 évig csak fehér erdélyi racka használható, vérfrissítés és testsúlyjavítás céljából. Jelentős ellenállás tapasztalható a községekben az új kosok megvételével szemben. Egy erdélyi fehér rackakos 1 500 000 korona volt. Természetesen ez az infláció csúcsán nagynak tűnő öszszeg valós értéke nem volt több 1926-ban a már jó 102 pengőnél. A kosok korábban a juhászok kezében voltak, így ők nem tudtak újakat megvenni, ezért a község, vagy társulat tulajdonába kerültek. Az 1926. évi jelentés szerint 362 darab kost osztottak ki. Azért, hogy védjék az új vérfelfrissítési akciót. A vármegye további rendeletekkel szigorította a fedeztetési eljárást. Szigorú utasítást kaptak az elöljáróságok, hogy fedeztetésre kijelölt kosokat nem lehet használni, mielőtt a felügyelőség nem ellenőrizte tisztaságukat. 1926-ban azután 319 kostulajdonos kapott tenyészigazolványt.

43 A minőségre törekvés fontos volt, mert egy korábbi szakvélemény szerint a ,,... hazai rackafajta, főleg annak elkorcsosodott félesége a »Zikta- uralgott el a vármegyében ...". 1936- ban a felügyelőség újabb kísérletbe fogott. A gyapjúhozam emelése céljából Möcsényi Legeltetési Társulat juhaira fr/ez kosokat hozatott. Felvetődött a perzsa birkatartás gondolata is, de mivel a juhtartó gazdák állandó és jóminőségű legelőkkel nem rendelkeztek és mert a beszerzési ár igen magas volt, erre nem vállalkoztak. A kísérletek nem tudták a megyei állományt feljavítani. A fajkosok száma alig érte el az ezret 1937-ben. Kísérletképpen 1936-ban Magyaróvárról friez kosokat hoztak újra. A korábban behozott friez kosok és a racka keresztezéséből küllemre és gyapjúhozamra is kedvezőbb állomány kezdett kialakulni. Ennek tejelőképessége is előnyösebb volt. A möcsényi telepen 30 kost tenyésztettek két év alatt, amelyeket a környező társulatoknak és egyéni birtokosoknak adtak át tenyészetük felfrissítésére. 1937- ben adataink vannak arról, hogy német merinói tenyésztés indult a nagyuradalmakban. A környező falvak is a merinóira kezdtek áttérni. A megvizsgált állományt szépnek és igen egészségesnek tartotta a felügyelőség. 1941-ben a vármegyei gazdasági felügyelő a minisztériumnak tett összefoglaló jelentésében két tenyészirányt jelölt meg: fésűs gyapjas, illetve az ún. tolna—baranyai zikta birka, vagy sváb birka tenyészete. Ez a birtokosok között a következőképpen oszlott meg: az uradalmi tenyészetek általában a fésűs gyapjas, a kis- és középbirtokosok a népi irányzatot, a ,,zikta" birkaállományt szaporították. Az utóbbinak a felfrissítése lett volna a vármegyei juhállomány javításának az útja. A friez keresztezés jónak tűnt, csak az apaállatok mennyisége kevésnek bizonyult egy gyors állományminőség javításhoz. A helyes kezdeményezések hatását már nem volt módjukban lemérni nagy tömegben. A háborús gazdálkodásra való áttérés miatt az állattenyésztésben is más kérdések nyomultak előtérbe. A hadsereg hússal, bőrrel, konzervvel való ellátása, a szarvasmarha- és sertéstenyésztést helyezte előtérbe. 43 Uo. 1923., 1926. évi összefoglaló jelentés az állattenyésztés állapotáról.