Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

Legelőkezelés Tolna megyében a két világháború közötti időszakban Ha nem is volt olyan szűkében és minőségileg is jobb állapotú legelőkkel rendelkezett mint Baranya vármegye, a somogyi viszonyoktól messze elmaradt. Mint Somogy és Baranya esetében látható volt, Tolna legelőinek is hasonló viszonyok legyőzésével kellett a háború után megküzdeni. A szerb tüske, az elvizesedés, az erodizáció, a métellyel fertőződöttség akadályozta, hogy a kevés juhlegelő a juhászat fellendítését szolgálja. 1921-1927 között visszatérő panasz tárgya a legelők csökkenése. Már az állományalakuláskor utaltunk arra, hogy a legelők területe nem volt elégséges az állomány számához, ez az egész korszakon át negatíve befolyásolta a tenyészetek növelését. A legelőtársulatok megalakítása bár kedvezőbb képet mutatott Baranya vármegyénél, de Somogyhoz képest messze elmaradt. 1925-1943 között mindössze 71 társulat alakult. Ezek közül 21 foglalkozott birkatenyészettel is. A felújítási és gyepesítési akciók az összlegelő területekhez viszonyítva elenyészőek. A tárgyalt korszakunkban az összterület 3-4%-át rekonstruálták. Ebből a birkalegelő alig tett ki 500 holdat az egész vármegyében. Kistulajdonosok kezében lévő 17 000 hold legelőből mindössze 99,5 kh-t gyepesítettek. Külön bizottsági vizsgálat történt 1938-1941 között, amely az egész vármegye legelőviszonyaival foglalkozott. Az osztatlan legelők helyzetelemzése igen fontos kérdéseket tisztázott. A bizottság jelentésében megállapította, hogy közös legelőül a községek határainak legrosszabb részei szolgálnak. Egy részük teljesen meredek, dombos fekvésű. Ezenkívül nagyon mély homokos, kevés és gyorsan kiszáradó növényzetű. Igen jó talajjal csak a sárközi legelők rendelkeznek, (öcsény, Decs, Bátaszék magasabb részei.) A legeltetési társulatok magára a legelőkre kevés gondot, figyelmet fordíthattak. A belterjes állattenyésztés itt sem szorította erre őket. A juhtenyésztés részesülése az állattenyésztésre fordított kormány és vármegyei támogatásból aránylag kicsi volt. A harmincas évek legvégén meginduló vérfrissítési akciók kísérletezés szintjén maradtak, hasonlóképpen a legelőgyepesítés is. A Bátaszéken rekonstrukcióra került kísérleti legelő eredményeit már nem lehetett széles körben elterjeszteni. Nem juthattak elég olcsó fűmaghoz sem a birkatartó gazdák, mert mindössze hatvan kh területen termesztettek különböző füveket, s azok hasznosíthatósága a vármegye különböző talajminőségű területein különböző vízháztartása talajoknál kipróbálásra sem kerülhettek. A legkedvezőtlenebb viszonyokon, „. .. a kisterületű legelő tényén, a tulajdonviszonyok miatt nem lehetett változtatni. így azok a juhászok számára nagyobb állománynál csak kifutóul szolgálhattak, szakaszos legeltetésre egyáltalán nem .. ."

44 1943-ban a felügyelőség úgy látta, hogy jelentős állami támogatás nélkül a juhtenyésztés nem fog előrelépni. A legelők kialakításához vármegyei hozzájárulás kellene, kutak építéséhez, azok fenntartásához ugyancsak jelentős induló tőkét kellene hitelezzen a kormányzat. Azonban erre nem kerülhetett már sor. A háború elsöpört minden tervet és útját állta a harmincas évek kísérletei nyomán halványan jelentkező fejlődésnek. 44 Uo. 1941. évi jelentés. 34-39. p.