Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy ismét szaporodás fog következni, mert a gyapjúárak lassú növekedése várható. Ez azonban másfél év múlva következett be. A gazdasági előrejelzés pontatlan volt, mint ahogy egy egész sor kérdésben a megyei gazdasági főfelügyelő is rosszul ítélte meg a helyzetet. Eördögh felügyelő, mint növénytermesztési szakember, igen gyengén irányította a vármegyei állattenyésztést. Sok egymásnak ellentmondó intézkedése a járási referensek között elégedetlenséget szült, jelentéseit olvasva nagy színvonalkülönbséget konstatálhatunk a Somogy és Baranya megyei főfelügyelők javára. A juhiétszám további csökkenését mutatják a következő év adatai is. 1934-ben a juhállomány 43 685 darab volt.

40 1935 végétől azután jelentkezett a gazdasági felügyelő és a „Tolna Vármegye" szakírója által előrejelzett emelkedés. Az 1935 őszi állatszámláláskor már ki is mutatható. Eszerint a vármegye juhállománya: 61 017 darab. 1934-hez viszonyítva, a jelentős vásárlásokkal az állomány: 17 330 darabbal növekedett. E növekedést, a gyapjúárak újbóli emelkedése mellett a felügyelő azzal magyarázta, hogy a német lakosság 1930-1935 között jelentősen vagyonosodott. Figyelemre méltó arányban földeket vásárolt, belterjes istállózó szarvasmarha-tenyésztése tőkét akkumulált és azt több ágazatban is befektette, így a juhállományt is szaporította. A jó gyapjúárak, az emelkedő ruházati cikkek ára, ami az önellátás fokozását erősítette, az ugyancsak emelkedő húsárak befolyásolták a további létszámemelkedést. 1936ban 62 869 darabot számláltak össze, ez 1852 darabbal történő növekedést jelentett. 1937-ben Tolna vármegyében 66 6A2 darab juhot írtak össze. A helyzet javulásában a fajtaállomány felfrissítése is némileg szerepet játszott, mert a Friez keresztezéssel jobban tejelő anyagot nyertek. Túró, sőt sajt készítése is megindult, amelyet jól lehetett a tájpiacon értékesíteni. Az emelkedő irányzat 1940-ig tartott. 1941ben ismét kevesebbet írtak össze, számszerint: 62 727 darabot.

41 Úgy véljük, hogy egy-két évi állománygyarapodás, vagy éppen csökkenés, a mindenkor gyorsan változó gyapjú piaci árának, a hús új árszintjének, a túró és sajt változó árának befolyása alatt volt. Azonban az egész ágazat hosszú távon történt fejlődésére (1919-1944 közötti időszakra) magyarázatot más tényezők figyelembe vételével adhatunk. A juhtenyésztés mérsékelt fejlődését magyarázza és egyben ű legnagyobb akadályt az jelentette a vizsgált időszakban, hogy Tolna vármegye a Dunántúl viszonylatában is a legbelterjesebb gazdálkodást folytató terület volt. A juhok legeltetésére csak igen korlátozott területek álltak rendelkezésre, ami a rentabilitását az egész korszakon át negatívan befolyásolta. A tenyészirány nem alakult ki karakterisztikusan, a korcsosult beltenyészet nem tudott minőségi gyapjút hozni. A fajta felfrissítése csak a II. világháború előtt kezdődött. A komolyabb, tervszerűbb lépéseket már nem tehette meg a felügyelőség, mert a háborús gazdaság más irányt adott az egész állattenyésztésnek. A háború alatt a juhállomány 68%-a elpusztult. Az 1945 november legvégén megkezdett összeírás szerint a vármegyén átvonuló német és szovjet hadseregek elrekvirálták és felélték a vármegye javulásnak induló állományát. 40 MOL K. 184. Gf. 1935. évi összefoglaló jelentés Tolna vármegye helyzetéről. 41 Uo. 1941. évi összefoglaló jelentés.