Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

fejedelemmel egyesülve lehetségesnek látszik. A választófejedelem csapatainak egy részével, vagy szükség szerint az összessel kellene csatlakoznia, és így tudnánk megszerezni a drávai átkelőt, az erődítménnyel együtt."

9 A főherceg gondolatmenetében Eszék elfoglalása tenné lehetővé az egyesült sereg délkeleti irányban történő előretörését a Duna mellett, vagy gyorsan elérhető távolságban tőle délebbre. Ezzel kapcsolatban a következőket fejtette ki: „...Abban az esetben azonban, ha az ellenség olyan nagy erőket vonna össze Eszéknél, hogy még a bajor választófejedelemmel együtt sem tudnánk átkelni a Dráván, úgy dönthetnénk, hogy miután az utakat néhány kis erőddel megerősítettük, kijelölünk egy olyan hadtestet, mely elegendőnek látszik, hogy az ellenség útját eltorlaszolja. A fősereggel a Duna mentén továbbnyomulunk és az ellenségnek Péterváradon lévő dunai hídját használhatatlanná tesszük .. ,"

10 A péterváradi hadihíd, amely erős és széles volt, egyszerre jelentős török erők átdobására volt alkalmas. A főherceg ezért kifejezetten stratégiai célnak tartotta az eszéki hadihidat és a Péterváradon épített nagy pontonhidat megsemmisíteni. Ügy vélte, hogy a hadjárat sikerei függnek tőle. Mindkét hadihídon veszélyeztetni lehet Magyarország bármelyik térségéből indított hadjáratot azzal, hogy ezeken a hidakon egy-két nap alatt át tud kelni a török főerő s vagy a Duna mentén Buda felé törne előre, vagy az eszéki hídon átkelve Székesfehérváron át északnyugat felé nyomulna előre. A Péterváradon lévő hídon lehetséges egy nagy török támadás Eger felé is. Ezért ennek ellensúlyozására kifejtette, hogy több átkelőt kell építeni Buda és Mohács közötti szakaszon, hogy egy péterváradi áttörés esetén, amely Magyarország felső térségébe irányulna, ezeken a hidakon „... mindig lehetőségünk legyen, hogy Eger felé megelőzzük őket..."

11 Már a táborban, de még nem a támadás megindításakor úgy vélekedett - sürgetve egy teljes csapatösszevonást, amelyben minden tehetséges erőt Eszék ellen kell felvonultatni -, hogy ,,.. . ha a hadjáratot nem elég erősen kezdjük, és az ellenségnek időt hagyunk, hogy minden erejét összeszedje, nagyon tönkretehetik az egész hadjárat tervét. . ."

12 Fontosnak tartottuk a fővezér terveiről ismert gondolatainak szemléltetését, ami azt mutatta, hogy nem kevés akadályt kellett legyőznie ahhoz, amit egyébként a császár is akart és a haditanács elhatározott, vagyis az Eszék elleni hadjárat megindítását, amelytől a hadjárat egész sikerét remélte. Ha a hadjárat menetét vizsgáljuk és összehasonlítjuk a fővezér 1687. májusjúnius legelején kifejtett és leírt terveivel, világosan látható, hogy kiválóan, pontosan, de eléggé egyedül maradva, mindenben helyesen ítélte meg a stratégiai helyzetet. Valóban Eszék lehetett volna a kulcs, amely megnyitja a kaput Belgrád felé. Nem véletlen indulatos fellépése a májusi haditanácson, amiért a hadseregszervezés késedelmei kijavíthatatlan hibákat okoznak. Ma már pontosan tudjuk dokumentumaink fényénél, s a megjelent alapos tanulmányból,

13 hogy Eszék alá maga Lotharingiai herceg is késve érkezett, mert a Dráva északi partján az Eszék előtti erődítéseket teljesen nem tudták megsemmisíteni, legalábbis úgy nem, hogy azokat a török ne építhesse újra fel. A bajor 8 Budától-Belgrádig. i. m. 93-99. p. 10 Uo. " Uo. 12 BB. Lotharingiai naplója 97. p. 13 Nagy Lajos: Az 1687. évi nagyharsányi hadjárat. BB. Szerk.: Szita László. Pécs, 1987. 23-27. p.