Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

választófejedelem részére épített dunai átkelőn érkező császári és bajor csapatokkal az egyesülés már szinte az Eszék elleni hadimenetben történt, a várostól nyugatra épített támaszponton végrehajtott átkelés után. Több munkánkban részletesen leírtuk, hogy az Eszék ellen délről megszervezett hadjárat ezért vezetett, ha nem is súlyos vereséghez, de teljes sikertelenséghez. Mire a hadsereg felvonult és harcvonalaival körülfogta a várat és várost, a török sereg olyan védővonalat épített ki, amelynek megtámadása is felesleges erő-, idő- és emberveszteség pocsékolásával járt. Rendkívül érdekes azonban az a gondolkodás, valamint az Eszék elleni hadjárat sikertelenségét is pozitívan felfogó vélemény, amely már a hadjárat idején is egynémely katonai vezetőt jellemzett, igaz a Harsányi-Hegy mellett vívott győztes csata után. A császárnak a győzelem után közel félezer üdvözlet érkezett Európa minden tájáról, minden országából, fejedelemségektől stb. Ezen kívül saját hadvezérei is kifejezték elismerésüket a császárnak a török felett aratott győzelemért. Itt nincsen lehetőségünk ezeket bővebben idézni, de a hadjárat helyes elemzését, főleg értékelését nélkülük lehetetlen elvégezni. A több száz oldalt kitevő üdvözlő levelek között számos olyat találtunk, amelyik elemzése a hadjáratnak. Dünnewald Johann Heinrich gróf, altábornagy a hódoló oldal után azt fejtegette, hogy az eszéki hadjárat átmeneti sikertelensége volt az a döntő tényező, amely a törököt megtévesztette. A szervezett és szinte veszteség nélküli visszavonulást Eszéken több napig tartó örömünnepségek követték, amely után a nagyvezír minden óvatos alvezérét meggyőzte arról, hogy a keresztény sereg menekülőben van, s ezért a bevehetetlennek tartott eszéki erődrendszert elhagyta.

14 Természetesen ebben volt realitás is, azonban kicsit úgy tűnik, hogy a győztes hadsereg vezetői még a hibákból is erényt csináltak. Maga a fővezér is némi elfogultságot mutatott. Kifejtette a császárhoz küldött hódoló levélben, hogy amikor láthatóvá vált, ,,. . . nagy áldozatok árán sem biztos a gyors győzelem, .seregünk olyan gyorsan, nagyszerű fordulatot hajtott végre az ellenség szeme előtt, melyre ma senki nem képes rajtunk kívül, s mire megtámadhattak volna bennünket, harcvonalaink épen, védekezésre teljesen felkészülve álltak, s lassan megindultak visszafelé .. ."

15 Kétségkívül a visszavonulás manővere hadművészeti attrakció volt, a begyakorlottság nagyszerű példája, amely magasan a török sereg fölé emelte harcászatilag a Szent Liga egyesült seregét. Az üldözésben, az ellenség erejének végleges felmorzsolásában, valamint a felderítésben folyamatosan láthatók tévedések, hibás parancsnoki döntések, valamint a könnyűlovas egységek kisebb létszáma miatti sikertelenségek. Taktikailag, harcászati színvonalban azonban messze az ellenség fölé emelkedtek. A Harsányi-Hegy melletti hatalmas győzelem mindezeket feledtette 1687 augusztusában. Kutatásunk újabb eredményeit további közleményekben szeretnénk folyamatosan publikálni. Elsősorban arra törekszünk, hogy a terjedelem adta lehetőségeken belül érdekes új levéltári és könyvészeti forrásokból részleteket közöljünk a háborúról, a hátország népének életéről, hozzájárulva az eljövendő szintézishez. 14 Bayerisches Hauptstaatsarchiv, Abteilung I. Kasten Schwarz 8028. továbbá 8029. No. 142. 15 ÖSKHSA 15. Lotharingiai levele a császárhoz. 159 p.