Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

ságos helyzete miatt inkább a marha-, sertéságazat szervezett támogatását kell figyelemmel kísérni. .." így tehát a tenyésztők szervezkedése a juhászatban nem realizálódott szakmai, tenyésztési, üzleti érdekeiket védő szervezetben. Viszont a prosperáló marhatenyésztők, sertéstenyésztők megalakították, illetve 1929-re átszervezték egyesületeiket. Sőt 1926-ban regionális szervezetekben fejtik ki tevékenységüket, mint pl. az „Alsódunántúli Szarvasmarha Tenyésztő Egyesületek Szövetsége", amelynek elnöke a baranyai bólyi uradalom ura, herceg Montenuovo Nándor lett. A hatalmas tejtermék piac konjunkturális jelei tömörítik a nagybirtokot. Talán figyelmet érdemel még az is, hogy 1927-ben megalakult a „Somogy vármegyei Szarvasmarhatenyésztői és tejelést ellenőrző Egyesület". Bár kétségtelen, hogy ha működését figyeljük, szinte kizárólag csak a tehenészet kérdésével foglalkozott, de magánfeleknek, elsősorban köz- és kisbirtokosoknak tenyészállatok beszerzését és szállítását is vállalta. Vezetőségük ,,... a vármegyei juhászat fellendítését is elvállalva, kosokat szállított. 28 jóminőségű, megvizsgált kost 1928-ban már leszállított.. .".

9 1930-ban végrehajtott állatösszeírás adatait ellenőrizve, a felügyelőség halvány optimizmussal megállapította, hogy „... a juhászat kilépett a hanyatlás és a stagnálás állapotából, mert állománya 10 368 darabbal szaporodott az 1929. gazdasági évhez viszonyítva.". Az állomány a tavaszi leellés előtt 135 467 darab volt. Mivel a felügyelőség irataiban az emelkedésre vonatkozó magyarázatot nem találtuk, megvizsgáltuk a vármegye közigazgatási bizottságának az állattenyésztésre vonatkozó ez évi üléseinek jegyzőkönyveit is, ahol a következő magyarázatra leltünk: „.. . a juhászat fejlődésének halvány jeleit örömmel látjuk, a nagyobb juhtartó gazdaságok a juhtenyésztéssel az arra alkalmas területek jobb kihasználása végett intenzívebben kezdenek foglalkozni...". Találunk még egy utalást, amely magyarázhatja az 1930. évi jelentésben megfogalmazott fejlődésre tett megállapításokat. A felügyelőség járási referenseinek véleménye szerint a juhászatot a holtpontról az mozdította el, hogy a községekbe a közép- és kisbirtokosság részére közvetített „...jelentékeny számú apaállat, jótékony tenyésztési hatásban jelentkezett...". A felügyelőség 1929-ben újabb 17 kosra adott ki tenyészigazolványt. Az apaállatok jelentős részét biztosították és a közbirtokosság tulajdonába adták a vármegyei szabályrendeletben előírtaknak megfelelően. így valamennyi kisbirtokost segítették. 10 Az 1931. évi állatösszeírásban a felügyelőség 1271 db juh szaporulatot mutatott ki a vármegyében, összesen: 136 738 darabot jelentettek. Újabb 29 kosra adtak ki tenyészállat igazolást. A gazdasági világválság idején az állatállomány valamennyi ágazatban stagnált, illetve a sertésállomány 1932-1936 között 16,5%-kal csökkent. 1933-1934 között a szarvasmarha-állomány 0,6%-os visszaesést mutat. Számításaim szerint ugyanakkor a juhállomány 12,2%-os emelkedést regisztrál. Ez az emelkedés 1932-1936 között állandó, fokozatos növekedő tendenciát mutatott. Különösen figyelemre méltó előrelépésnek tekinthető az 1935-1936. évi összehasonlítás. 1936 őszi állatszámláláskor az elmúlt évhez képest 21 990 darab juhval mutatnak ki a dokumentumok többet, ami e két év viszonylatában 22,2%-os növekedést jelent. Ugyanakkor valamennyi ágazatban csökkenés tapasztalható. Nemcsak a gazdasági sajtó, hanem 9 MOL K. 184. Gf. jelentései — Somogy m. 1928. Lásd erre vonatkozóan Gunst Péter: im. 268-371. p. 10 1929-1930. évekre vonatkozó Somogy vármegyei adatokat: MOL FM K. 174. Gf. jelentései Somogy m. 1929-1930. évi főjelentéséből merítette, továbbá MOL FM K. 184.-29589/ 1930. iratok.