Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

e megvizsgált számadatok is dokumentálják, hogy 1935-től az emelkedő gyapjúárak a magyar és világpiacon hatásukat az állattenyésztés ágazataiban azonnal érvényesítik.

11 A juhászat országos viszonylatban fejlődést mutatott. A felügyelőség is, a piaci árakat vizsgálva, minden ágazatban megemlítette a piac bővülését, a juhászatnál külön foglalkozott a gyapjúárak emelkedésével. Egy korabeli szakíró, Fésűs Pál: ,,A gyapjúárak alakulása és a magyarországi juhászat" című, a Statisztikai Tudósító (STUD) kőnyomatos lapjában megjelent elemzésében félreérthetetlenül utalt arra, hogy a háborús készülődéssel kapcsolatos általában az állati termékek áremelkedése, különösen a gyapjúé, a bőröké. A II. világháború időszakából három részletes jelentés található Somogy vármegyére vonatkozóan a Gazdasági Felügyelőség működéséről. 1941. 1942. és az 1943. évi összesítő jelentés alapján a háború rendkívüli körülményei alatti helyzetet rajzoljuk meg röviden. A haditermelés kihatott az állattenyésztésre. Mind a növény-, mind az állattenyésztéssel foglalkozó nagy, közép- és kisbirtokokon a nyers bevételek, az 1939/40-es évhez viszonyítottan, 50%-kal emelkedtek. Ez a bevétel elsősorban a hatósági árak magas szintje miatt volt lehetséges. Szinte stratégiai termékekké léptek elő a következők: zab, nyersbőr, gyapjú, továbbá minden olyan húsféle, amely a konzervkészítéshez nagy tömegben és viszonylag alacsony áron kapható volt. A gyapjú ára, az 1931. évihez viszonyítva, 43-49%-kal emelkedett 1941-re a hazai piacon. S ha azt várnánk, hogy a juhállomány ennek hatására a többi ágazathoz hasonlóan jelentősen emelkedjen, akkor csalódnunk kell. A felügyelőség adatait vizsgálva meglepő, hogy a fent vázolt gyapjúárviszonyok ellenére nagy visszaesésről számolhatunk be. 1931-ben 136 738 darab juhot számláltak, ezzel szemben az 1941 tavaszi leellés után 92 265 darab a vármegyei állomány, azaz 44 473 darabbal kevesebb az 1931. évi eredményeknél, ami 32,5%-os visszaesést jelent. Keresnünk kellett az általános gazdasági konjunktúra és állattenyésztés emelkedése idején ennek a csökkenésnek okait. így önmagában ellentmondásosnak tűnik. A megyei állattenyésztési felügyelőség 1931-1941 között nem mutatott ki állatmegbetegedést a juhászati ágazatban. Legalábbis olyan mérvűt, amely befolyásolhatta volna az összeredményt. A gazdasági felügyelőség iratait áttekintve sem találtunk adatokat a juhászati ágazatban állatvészre. Azt kétségtelen megfigyelhettük az évi főjelentések áttanulmányozásánál, hogy a rendkívül alacsony gyapjúárak tartósan negatív hatással voltak a juhászaira. Végül is kutatásunk során teljesen véletlenül egy korabeli gazdasági elemzés során bukkantunk rá a magyarázatra. 1941 novemberében a Statisztikai Tudósító (STUD) szerkesztősége Bíró Sándor Somogy vármegyei gazdasági felügyelőtől is kért interjút a különböző állattenyésztési ágazatok jövőjéről. Bíró, a korabeli helyzet elemzéséből kiindulva, a juhtenyésztést nem hanyatló ágazatnak mondotta, hanem egy radikális átalakulással szükségszerűen járó jelenségről beszélt, s a következőket fejtette ki: „... a juhállomány visszaesését általánosan az okozta, hogy a gyapjú ára mindvégig igen alacsony maradt. Minden gazdaságnak át kellett térni — aki nem mondott le teljesen a juhászatról — az eddigi rövid gyapjas juhok tenyésztéséről a fésűsgyapjas juhok tenyésztésére, mely áttérés állománycsökkenéssel járt...". Hozzátette még azt is, hogy egy teljes és gyökeres fajtaváltás mindig ezzel a kény11 MOL K. 184. Gf. 8719/1931. jelentések Somogy vármegye állattenyésztéséről. Továbbá: MOL FM 35046/1930. sz. irat.