Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

jegyezte meg, hogy „. . . nem lehet egy egész vármegye állatállományának fejlesztését a pillanatnyi gazdasági érdekeknek odadobni. A juhászat, amely mindig figyelemre méltó ága vármegyénk egész állattenyésztésének, elesik mindenfajta támogatástól ..." A felügyelőség kiterjesztette ellenőrzését 41 Somogy vármegyei gazdaságra. 1927 végén keletkezett összefoglaló jelentésében a marcali járás felügyelője a vármegyei helyzetre is utalva elismerte, hogy a ,,nagybirtokosok méltatlanná váltak ahhoz a támogatáshoz, amelyet 1920—1924 között a juhászat fellendítéséhez kaptak..." A simentáli és pirostarka tehenészet kétségkívül óriási eredményeket hozott részükre, de a juhászat ilyen mértékű elhanyagolása, tekintettel, hogy ők rendelkeznek a juhállomány 67%-ával a vármegyében, az egész ágazat súlyos visszaesésével járt. A vármegyei állatösszeírások alapján ismeretes, hogy 1926-ban 122 010 a juhok száma, 1927-ben 123 645, ami stagnálást jelent, mert a felügyelőség véleménye szerint az 1635 darab különbség a számlálással kivédhetetlenül együttjáró számszaki hibából is eredhet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a juhászattal párhuzamosan mindig a többi állattenyésztési ágazat mennyiségi eredményeit is figyelemmel kísértük és ott is megállapíthattuk a stagnálást. Egy sor elemzést áttekintve látható, hogy az értékesítés nehézségeinek előtérbe nyomulása okozta a fejlődés megrekedését.

7 1928-ban a gazdasági felügyelőség által végrehajtott újabb vármegyei állatszámlálás a juhászatban némi szerény előrelépést mutat ki. Ugyanis a juhállomány a korrigált és újra ellenőrzött adatok szerint a „tavaszi leellés előtt 125 192 darab volt." 1928 végére további szaporodást azonban hiába várnánk, mert az október végén megejtett újabb számbavétel 14 979 darabbal kevesebbet mutatott ki. A felügyelő a korábbi években felhozott okokat kissé konkrétabban magyarázta meg. Véleménye szerint: „. .. egyes nagyobb gazdaságok a juhtenyésztéssel, tekintettel a továbbra is tartó rossz értékesítési viszonyokra, teljesen felhagytak... a fővárosi gyapjú-piac jóformán nem vesz át semmit a vármegyéből. A külföldi jó minőségű gyapjút dolgozzák fel, amellyel a hazai alig összehasonlítható..." A juhászatra vonatkozó 1929. évi jelentés gyakorlatilag megismétli a korábbi években tapasztaltakat. A piacon továbbra is nehézségek vannak, az állomány „... erős stagnációt mutat, de nem zuhanást, mint várható volna. Mindössze 93 darabbal csökkent a vármegyében összeírt juhok száma . . ." Igen érdekes, hogy a felügyelő a stagnálást az ágazat tulajdonképpeni fejlődésének igyekszik kimutatni a minisztériumnak, indokolva azzal, hogy ,,... bár a legelőviszonyok javulnak, a piac azonban tovább romlik ... összességében döntő negatív tényező hat ránk, de az állomány végeredményben tartható az elmúlt hathét év atlagán .. .".

8 A vármegye vezetősége megkísérelte a stagnálásból kiemelni az állattenyésztés ágazatait. A sertés- és juhászat, továbbá a marhatenyésztés támogatására szabályrendeletet alkotott 1924-ben. Ezt átdolgozták és kiegészítették 1927-ben. A legelők minősítésére kötelezték a községeket és az uradalmakat. Ösztökélték őket a marhaés juhlegelők feljavítására, apaállatok beszerzésére. A juhtenyésztők szövetségének alapítására tett javaslataival azonban a felügyelőség elbukott. Elsősorban a nagybirtokok jelentették ki, hogy a juhászat „... vál7 MOL K. 184. Gf. jelentései - Somogy m. 1927. 8 MOL K. 184. Gf. jelentései 1929-1930.