Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

A jelentésekben egyre többször találkozunk a legelőfejlesztésre utaló tájékoztatásokkal. A 30-as években értek is el eredményeket. Részben felülvetést, részben műtrágyázást alkalmaztak, de inkább olyan módszereket, amelyek nem kerültek pénzbe. Megtisztították a legelőket a gyomoktól, kövektől. A legelők megfelelő használatának hiánya okozta azonban a legfőbb gondot. Országszerte nem tudták megvalósítani a szakaszos legeltetést. A nagyszámú állomány ráhajtása így alig tette lehetővé a növényzet megújulását.

3 Az országosan általánosan vázolt tényezők után vizsgáljuk meg, hogyan jelentkezett Dél-Dunántúl három megyéjében a juhtenyésztés mennyiségi változása, a fajtaalakítás, a legelőrekonstrukció. A juhászati ágazat fejlődése Somogy megyében a két világháború közötti időszakban A juhállomány alakulása Az első világháború katonai eseményei ugyan nem érintették Somogy vármegyét, de a hadigazdálkodás, a front kiszolgálása, az egész magyar gazdasághoz hasonlóan, nagy pusztulást jelentett az állatállományra. A gazdaságok munkaereje tragikus csökkenésének hatása a munkaigényes nagyüzemi állattartásban már 1916 őszén jelentkezett. A Pécsi Kerületi Gazdasági Felügyelőség azzal a kéréssel fordult a Földművelődési Minisztérium illetékes főosztályához, hogy adjanak elegendő orosz hadifoglyot a Somogy megyei nagyuradalmak részére, mert a szarvasmarha- és juhtenyésztésben nincs jóformán egyetlen szakember sem. A hadbavonultak, a meghaltak, vagy az eltűntek nagy száma miatt az istállók elhanyagoltak, az állatok kihajtása sokszor nem történhet meg. A termékek elszállítása, a tejtermékek értékesítése, a juhállomány kezelése súlyos károkat szenvedett.

4 Lényegesen nem javult a helyzet a Magyar Tanácsköztársaság idején sem az államosított nagyüzemek területén. A mezőgazdasági népbiztosság több rendelete arra utalt, hogy komoly és rendkívüli intézkedésekre kellett készülni az állatállomány védelmében ! Nagyobb csapás érte a kisgazdaságokat, amelyekben a férfierő döntő része ugyancsak a frontra került. A női munkaerő és a gyermekek fokozottabb felhasználása azonban nem tudta a szakszerűséget, a gondosságot, továbbá az intenzitást pótolni. A Baranya Vármegyei Gazdasági Egyesület 1920-ban készített a Délkelet-Dunántúl három megyéjének állatállományáról és az állattenyésztésről jelentést az FM részére. Ebben a jelentésben az 1913. évi állatállományhoz viszonyított pusztulásról adott képet. E szerint a szarvasmarha-állomány 21%-kal, a juhállomány 32%-kal csökkent. A háborús rekvirálások idején 1914-15ben még valamennyi ágazatban sikerült megakadályozni, hogy a tenyészállatokhoz nyúljanak, de 1917-ben már válogatás nélkül elvittek mindent a katonai rendkívüli élelmezési bizottságok.

5 A háború után a Somogy megyei állatállomány rekonstrukciójának gondolatát Horváth Jenő minisztériumi osztályvezető, miniszteri tanácsos vetette fel. A feladatokat a következőkben jelölte meg: 3 MSÉ 1920—1938. évi kötetei. Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Budapest, 1961. 397. p. 4 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Földművelési Minisztérium (a továbbiakban: FM) Somogy vármegye mezőgazdasági felügyelőjének ír. 128/1.64705/1922. 5 MOL FM Somogy vármegye gazdasági felügyelőjének ir. Uo.