Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

zása tehát elsősorban a gyengébb fajták selejtezéséből adódott. (A racka és cigája állomány közel járt a teljes kipusztuláshoz!) A merinói előretörésével minőségi javulás tapasztalható a juhállományban, a válság nyomására pedig igény jelentkezett az állomány mindhárom - gyapjú, hús, tej — irányba történő javítására. Ezen a téren valóban értek is el eredményeket, vannak például adatok 1-2 kg-os juhkénti gyapjúhozam növekedésről is. Fejlődés történt a juhok fejese területén is. 1938-ra a juhok majdnem 50%-át fejték rendszeresen. Az anyaállatonkénti tejhozam elérte a 15 litert. Alapanyagul szolgálva a „juhtermékekhez", amelyből jelentős volt az ország kivitele.

2 Fokozódott a húshozam is, melynek céltudatos kiválasztás és a korszerűsödő takarmányozás volt az alapja. A hús jelentős részét a külpiac vette fel, a hazai juhhús fogyasztás nem emelkedett. Ez a fejlődés nem mehetett volna végbe új tenyésztői szervezetek nélkül. Szélesedett a törzskönyvezés is, a népies tenyésztések feljavítására az állam is törekedett. Kosakciókat szerveztek és jerkebárány szétosztásokat végeztek. Az állam gazdasági intézkedésekkel is támogatta a juhtenyésztést. A külföldi gyapjúárak csökkenésére válaszként megteremtette a hazai gyapjúfeldolgozás alapját és rendeletben kötelezte a hazai textilipart a gyapjú felvásárlására. Rét- és legelőgazdálkodás alakulása a két világháború közötti időszakban A rét- és legelőgazdálkodás vizsgálatát azért tartjuk fontosnak, mivel terméseik feltétlen takarmányt jelentettek általában az állattartás számára. A jelentések tanúsága szerint Baranya és Tolna megyében igen kis legelőterületeket találunk ebben az időszakban. Ez arra utal, hogy ezek a vidékek, mivel igen fejlett állattenyésztéssel rendelkeztek, mind nagyobb mértékben belterjesítették gazdálkodásukat. A juhok takarmánybázisa csak nagyon kis mértékben kapcsolódott a szántóföldi takarmánytermesztéshez, a táplálékszerzésük kizárólag a legelőkön történt, ellentétben pl. a ló, sertés, de még a szarvasmarha állománnyal is. Mit jelentett tehát a legelő országosan az állatállomány számára? Erre a kérdésre az alábbi táblázat adja meg a választ. Legelőre járó állatok (az állomány %-ban) Szarvasmarha Ló Sertés Juh Dunántúl 46,9 7,3 52,4 97,9 Alföld 64,9 10,2 49,1 98,5 Északi területek 77,0 10,8 67,8 98,7 Magyarország 57,5 9,2 52,3 98,3 Érdekes, hogy a Dunántúlon, ahol fejlettebb volt az állattenyésztés, az állománynak az átlagostól eltérően kisebb része járt legelőre. Itt tehát fejlettebb volt az istállózás technológiája. A 20-as évek közepétől azonban valószínűleg felismerték a legelőn tartás fontosságát és kedvező gazdasági hatását, főleg a juhtartásban. 2 Konkoly-Thege Sándor: Állattenyésztésünk fejlesztésének irányai, eszközei és eredményei. Budapest, 1948. 156-157. p. MSÉ 1920-1938. évi kötetei.