Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

Történeti vizsgálatunk a juhászat, mint ágazat mennyiségi alakulását vázolja fel, majd a vérfrissítéssel járó fajtanemesítési kísérletekre utalunk, s végül a legelők fejlesztésének történeti alakulását tekintjük át. A juhtenyésztés általános helyzete Magyarországon a két világháború között^ A juhállomány mennyiségi változása 1919— 38 között a juhok állománya sohasem érte el a háború előttit. Az 192030-as években az országban átlagosan 6-700 ezer juhval volt kevesebb, mint az 1910-es években ugyanezen a területen. A juhállomány a háború végén, de főleg a forradalmak idején bekövetkezett tulajdonváltozások miatt, valamint anarchikus és rablógazdálkodás következtében igen nagy mértékben csökkent. 1920- 25 között viszont, az általános stabilizáció talaján nagyarányú növekedést tapasztalunk. 1925-ben országosan 1,9 millió darabbal érte el a gyarapodás a csúcspontot. Az állomány 4-500 ezerrel a háború előtti szinttől azonban még akkor is elmaradt. 1925 után a kocka újra fordult. A kedvezőtlen gyapjúárak miatt rohamosan csökkent a számuk, 1929-től ez még tovább fokozódott, s 1933-ban a juhállomány alig volt több egymillió darabnál. Ez nem éri el az 1925. évi mennyiség 56%-át sem! Artámogató intézkedések hatására azonban ekkor megállt a csökkenés, majd 1934—38 között újra növekedett valamelyest. Levonható a konzekvencia tehát, hogy a mennyiség csökkenésének és ingadozásának elsősorban gazdasági és csak kismértékben biológiai okai voltak. Azonban az is igaz, hogy a biológiai tényezőknek is leginkább gazdasági összefüggései voltak. Példaként említhetem itt, hogy az állomány nagyarányú leromlásának oka az időszak elején az volt, hogy vérfrissítés céljára, az anyagi eszközök hiánya miatt, nem tudtak apaállatokat vásárolni. Mindezeket összevetve megállapíthatjuk, hogy a 30-as évek állományának száma 1,3 millió, s ez jóval elmarad a 20-as évek 1,6 milliós átlagától. A korszak egészét nézve, az évi átlagállomány 1,4 milliónál nem volt több, ami az 1911. évit sem érte el. Fajtaösszetétel alakulása A fajtaösszetétel megállapítása igen nehéz, mivel az összeírások hiányosak, a dokumentumokban kevés az erre utaló adat. Megállapítható, hogy 1911-ben a trianoni új országterületen 70-71 %-ra tehető a finomgyapjas juhok aránya. Ez 1935-ben 77%-ra növekedett. Az állomány válto1 Az állattenyésztésre, ezen belül a juhászatra a legjobb irodalom: Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés Magyarországon 1920-1938. Budapest, 1970. Akadémiai Kiadó. 9—29. p., Gunst Péter: Mezőgazdaságunk fejlődése a két világháború között. Valóság, 1970. 4. sz. 80-85. p. Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919— 1929. Budapest, 1966. 428-444. p. Magyarország külkereskedelmi forgalma c. statisztikai sorozat, 1929-1938. évi kötetek. Csáki Norbert—Szitó Balázs: Magyarország mezőgazdasági kivitele. Budapest, 1963. 34— 39. p. A magyar mezőgazdaság árhelyzete az utolsó évszázadban. Budapest, 1965/6. (Statisztikai Időszaki Közlemények 73. k.) 9-11. 15., 20., 26., 34., 35., 61. I.