Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

Az 1687. évi hadjárat tervezésénél, a konkrét hadászati terv kidolgozásánál és a haditanáccsal történő elfogadtatásánál Lotharingiai Károlynak volt döntő szerepe. A hadjárat végcélja, amelyet a császár akart és a haditanács valamennyi ülésen a felhozott ellenvéleményeket félresöpörve erőltetett, az Belgrád visszafoglalása volt. Ennek megvalósítására több terv született. Nem mondható el a haditanácsülések anyagát vizsgálva, hogy a tábornoki kar egyetértéssel lelkesedett volna érte. A tárgyalásokon a többség attól tartott és ezért nagyon udvarias módon ugyan, de ellenezte az olyan Belgrád elleni hadjáratot, amely úgy zajlik le Magyarországon keresztül, hogy közben erősségek, várak, városok török kézen maradnak. Véleményük szerint Eger veszélyezteti a felső-magyarországi depókról tervezett utánpótlás szállítását, „Székesfehérvár azzal a lehetőséggel használható fel a török kezében, hogy térségéből bármikor veszélyeztethető az észak-déli dunai szállítás .. "fi Érdekes módon, Dünnewald szerint: „Szigetvár esetében az Eszék elleni előnyomulás során keletkezhetnek zavarok a várőrség drávai manőverei következtében ..." Badeni Lajos szerint pedig Steier ország ellen Sziget és Kanizsa mindig olyan hadibázissá erősödhet, amely megzavarhat egy egész jól eltervelt hadjáratot.. ."

7 A török kézen lévő Várad, Temesvár, Gyula stb. megerősödhető szerepéről nagyjából ugyanilyen összefüggésekben gondolkodott a tábornoki kar és a haditanács. Az ellenvetéseket ugyan figyelembe vette és nyilván elemezte Lotharingiai Károly és Miksa Emanuel is, azonban az a tény, hogy a császárral Belgrád elleni támadás kérdésében maradéktalanul egyetértettek, a sokszor meddőnek és időhúzásnak tűnő haditanácsi vitát szinte feleslegesnek tartották. Lotharingiai Károly egy fontos hadászati koncepcióban azonban hajthatatlan maradt. Belgrád ellen a közvelen támadást a Duna vonalán haladva s Péterváradot leküzdve veszélyes, majdhogynem kalandos vállalkozásnak vélte. Gondolkodásában azt láthatjuk, hogy a péterváradi erődrendszert rendkívül erősnek tartotta, és véleménye szerint az amúgyis későn induló hadjárat ott elakadna, mivel az egész hadsereg semmiféle operációba nem kezdhetne a vár és a sáncrendszer módszeres ostromán kívül. Eszék stratégiai jelentőségével kapcsolatban a bajor választófejedelemmel nagy vonalakban egyetértve a következőket fejtette ki: „... Nem lehet az sem kétséges, hogy Belgrád (Görögfehérvár) elleni főhadsereg nem hagyhatja hátában Eszéket. Eszéknek 3-4 ezer fős őrsége van és kapcsolata a kisebb őrségekkel; mint Valpo, llak, Sziget stb. nagyobb kellemetlenséget okozhat. Belgrád (Görögfehérvár) felé a biztonságosabb út Eszék után vezethet. Eszéket nem elszigetelni, hanem leverni kell. Eszékkel erős a többi, Eszék nélkül nincs ok tartanunk azoktól.. ."

8 A fővezér az 1687. évi hadjárat terveinek variációi között többször említette, hogy „... Akadályt kell továbbá állítani, hogy az ellenség ne tudjon sem a Dráván (ami csak Eszéknél történhetett - Sz. L.), sem a Dunán átkelni..." Ugyancsak kitartott a hadjárat megindulása előtt, s végig az egész hadjárat során annál a döntésénél, amelyet a haditanácsi tárgyalásokon is képviselt, hogy Eszék a hadjárat kulcsa. ,,... ha Eszék erődítményei valóban olyan gyengék, amilyennek feltételezzük, és át tudunk kelni a Dráván, akkor elfoglaljuk ezt a fontos helyet. Azokkal az erőkkel azonban, amelyek ott vannak most, hihetőleg nem tudunk sem a Dráván átkelni, sem Eszéket elfoglalni, ami azonban a bajor választó6 Uo. 7 ÖSKHSA. 15. Haditanács! napló üléseiről kivonat. 8 Uo.