Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Baranya megyében 1848 és 1944 között

A nagybirtokos osztály 1884-ben az egész Baranya megyei szarvasmarha-állománynak még a 15%-át sem birtokolta. Tőkéje a mezőgazdaság eme fő ágazatában nem volt jelentős, így aztán nem is sokat törődött vele. A szarvasmarha-állományból a parasztság részesedése több, mint 85%-os. Ezért az az átmeneti válság, amit a 70-es években láttunk az állattenyésztésben, elsősorban a frissen szabaddá vált volt telkes jobbágyokat sújtotta. Jövedelmük, megélhetésük, birtokaiknak a megtartása volt kockáztatva abban a történeti folyamatban, ahogy a feudális mezőgazdaság Magyarországon lassan elindult a tőkés mezőgazdaság felé. Ha a parasztság akkor, a tőkés verseny egyre bontkozó sodrában, állva akart maradni, korszerűsítenie kellett az állományát, hogy később érdemes legyen az állományát visszaállítania, illetve növelnie. Azaz a parasztság Baranya megyében ugyanúgy, mint a Dunántúlon, a szarvasmarha-tenyésztés belső felépítésének megváltoztatását; mai szóhasználattal struktúraváltoztatást volt kénytelen végrehajtani. Ennek egyik jele volt a már említett ökörtartás visszaszorítása és a lótartás nagyobb mértékű bevezetése. A második és történetileg igen érdekes jelenség az volt, hogy - bár a földművelési kormányzat igen erősen ajánlotta a szürke magyar marhát; Baranya megyét ilyen tenyészkörzetnek jelölte ki, ilyen bikákat rendszeresített a falvakban

48 - a baranyai parasztság erősen érdeklődött a nyugati eredetű és a hazai tarka marhák iránt.

49 A parasztság szarvasmarhái között már a 80-as évek elején kuhlandi, mürzthali, vörös tarka jellegű marhákat lehetett találni.

50 A szarvasmarha-tenyésztés átalakításának (szerkezetváltásának) fontos kísérő jelensége volt, hogy a volt telkes jobbágyok érdeklődni kezdtek a földbirtokosok vezette gazdasági egyesület által felajánlott tanulmányutak iránt. 1881. április 2223-24-én 10 fős baranyai parasztküldöttség kereste fel a budapesti tenyészállatvásárt.

51 A parasztok természetesen nem voltak jártasak — még ebben az időben — a fajták megítélésében. Egyet azonban jól tudtak, a szürke magyar marha növekedési erélye lassú, tejelése jóval kisebb, mint a tarka marháké, és éppen ezért a vásári kereslet ebben az időben a tarka marhák felé fordult. (A tarka marhákat a nép „cifrának" nevezte és ettől az időtől kezdve mind gyakoribbá vált, hogy a marhanevek között megjelent a „Cifra", „Zsömle".) A szarvasmarha-állomány átalakításának igen szembetűnő eredménye volt, hogy még 1850-ben az állomány közel fele volt hím ivarú, 1884-ben a tehenek, tehát a nő ivarú állomány már tekintélyes gyarapodást mutatott fel; a cél a tehenek tartása lett, az ökörtartás pedig jelentőségében egyre csökkent. A 80-as évek végére a baranyai parasztság egy része már kereskedik a tehenekkel, különösen a tarkákkal, mert azoknak az ára nőtt. Vasúton nagyszámú vágóállatot és tejelő marhát küldtek a pesti, illetve a Pest környéki lefejő tehenészetekbe és a vágóhidakra.

52 48 Tormay Béla: A szarvasmarha tenyészkörzetei az országban. Bp. 1885. A szürke magyar marha tenyésztését szorgalmazta a megyei Gazdasági Egyesület is. BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1882. 25. és 101. sz. irat. 49 A Gazdasági Egyesület már a 80-as évek elején foglalkozott bikaközvetítéssel. A községektől érkező igények között ilyenek olvashatók: „... Baán községe egy igazi fajta svájci bikát szeretne." „... Somberek, Szabar és Rác-Görcsöny községek a svájci fajú tenyészbikákból óhajtanak beszerezni." A 30 községi bikaigényből két dél-baranyai község hangsúlyozta csak, hogy szürke magyar bikát óhajt beszerezni, igaz, hogy sok község még nem jelölte meg a kért bika fajtáját. BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1882. 50. sz. irat. 50 BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1882. 158. sz. irat. BML. Gazdasági Egyesület iratai. 1882. 25. és 79. számú irat. 52 Gazdasági Lapok. 1888. április 1. Baross Károly: A bonyhádi marha c. cikk. Gazdasági Lapok, 1890. augusztus 24. A bonyhádi marha c. cikk.