Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Baranya megyében 1848 és 1944 között

A 70-es évtized múló állattenyésztési válsága mellett a 80-as évtizedben — az eléggé váratlanul fellépő - filoxéra-vész tovább siettette a baranyai parasztság körében a szarvasmarha-tenyésztés fellendítését. 1892-re a filoxera nevű és a szőlő gyökerét károsító rovar Baranya, Tolna és Somogy megyékben 107 ezer holdon tette tönkre a szőlőket. Az akkori becslések szerint korábban a három vármegye területéről 5—6 millió forint értékű bort exportáltak, a filoxera-vész megjelenése után pedig semmit sem.

53 Különösen sújtotta a filoxera-vész a pécsi és pécsváradi járások azon területét, ahol később az első magyar paraszti tejszövetkezetek jöttek létre.

54 A 90-es évek elejére Baranya megyében - de a környező Somogy és Tolna megyékben is — megoldódott a paraszti szarvasmarha-tenyésztés átmeneti válsága. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztikai felvétel már 9 ezer darabbal több szarvasmarhát mutatott, mint amennyi volt 1857-ben.

55 A már vázolt szerkezeti módosulás a következő években az állomány tekintélyes növekedéséhez járult hozzá. Az 1911-es 129 ezer darabos állomány ugyan kissé felduzzadt állomány, mert az akkor fellépett dunántúli száj- és körömfájás miatt a vásárokat nem tarthatták meg, mégis azt kell mondani, hogy két évtized alatt, mintegy 20 ezer darabbal növekedett a megye szarvasmarha-állománya. Az első világháború alatt még tovább emelkedett a létszám, mert a háborús rendelkezések megtiltották a borjak nagyarányú levágását. A korabeli közvélemény arról volt meggyőződve, hogy a háború és az 1922-ig tartó szerb megszállás miatt Baranya megye szarvasmarha-állományát komoly károk érték.

56 Az elvégzett szarvasmarha sűrűségi vizsgálat azt mutatja, hogy volt ugyan némi csökkenés, de ennek mértéke nem volt lényeges. 1917-ben 26,49 db szarvasmarha esett egy km

2-re, 1924-ben pedig 24,74 db. Ehhez még azt kell figyelembe venni, hogy 1917-ben a Statisztikai Hivatal, 1924-ben pedig a megyei adminisztráció számlálta össze a szarvasmarha-állományt. A tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy a Statisztikai Hivatal mindig nagyobb létszámot tudott összeírni, mert számlálási módszerei pontosabbak voltak. Mindez azt jelenti, hogy a valóságban még annyi különbség sem volt a két időpontban összeszámlált adatok alapján a szarvasmarha-sűrűségben, mint amit ki tudtam mutatni. 1929-ig valamivel csökkent a Baranya megyei szarvasmarha-állomány, amit az akkori földművelési kormányzat helyi emberei azzal magyaráztak, hogy 1924-re a korona elértéktelenedett, és az el nem adott szarvasmarhát vagyonmentésre használta a parasztság. Másrészt a háború elmúltával és a pengő stabilizációja következtében a szarvasmarha értékesítése megélénkült. A nagy világgazdasági válság hatására a szarvasmarhát újra vagyonmentésre használták és ezért duzzadt fel az állomány közel 100 ezres létszámra. A gazdasági világválság végén (1933-34-ben) a megélénkült értékesítés miatt 10 ezres létszámmal esett vissza az állomány, amit a megyei közigazgatás írt össze. 1935-ben a Statisztikai Hivatal is összeíratta az állományt és az ő pontosabb számlálásuk 100 004 db szarvasmarhát mutatott ki.

57 53 Pécsi Napló, 1893. július 9. ^ 54 „... a kisbirtokosság a filoxera pusztítása által elvesztvén legfőbb és csaknem egyedüli jövödelem-forrását, természetszerűleg kényszerítve van a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére." Tejgazdaság, 1896. december 24. Nagy Vince: Beszámoló tejszövetkezeteink működéséről c. cikk. 55 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 1895. Bp. 1897. 56 OL FM Levéltára. 8718. csomó. A Baranya megyei Gazdasági Felügyelőség 1921-, 1922és 1923-ik évi jelentése. 57 Magyarország állatállománya, gazdasági gépfelszerelése és gyümölcsfa-állománya az 1935. évben. Bp. 1937. 34. I.