Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Baranya megyében 1848 és 1944 között

A kiegyezés utáni évtized mindenképpen Baranya megyében is a mezőgazdaság tőkés átalakításában az az évtized, amikor a meggyorsult átalakulás visszavonhatatlan jelei jól tapasztalhatók. Ez azonban még nem terjedt ki az uradalmak életének minden területére, de a parasztgazdaságokban sem jelentette a mezőgazdaság mindkét fő ágazatának, a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek a teljes tőkés átalakulását, hanem csak a kezdetét. Ismeretes, hogy a fellendült gabonatermesztés a részes művelés körülményei között a magyar mezőgazdaságnak az első lépése volt a tőkés úton. Igaz, hogy ezek a lépések átmeneti állapotokat takarnak - részes művelés agrárproletárok nélkül -, de megvalósította és folyamatossá tette az Európában alapvető élelmiszernek, a gabonának a tömegtermelését. A tömegtermelés pedig egyik fontos vonása a tőkés termelésnek. Igaz az is, hogy ennek az átmenetinek számító lépésnek még az is a sajátossága: nem a belső piac szélesedésének ösztönzésére valósult meg, hanem a nyugat-európai iparosodó társadalmak gabonakeresletének hatására. A sajátosságok ellenére, mégis a magyar mezőgazdaság tőkés átalakulásában a gabonatermesztés nagyarányú kiterjesztését kell az első lépésnek tartanunk. A tartós jó gabonaárak az egyik oldalon, a másik oldalon a részes műveléssel a nagyobb hátrány nélkül élő volt jobbágyság magas napszámbéreket követelt a házi kezelésbe átvitt uradalmaktól, ezért termelői oldalon a nagybirtokosok a jó gabonaárakból nem akartak osztozkodni a parasztsággal és gabonatermesztésben - mind a Dunántúlon, mind az Alföldön - gyorsan felszámolta a részes művelést, mert ez volt a kulcs az olcsóbb cseléd- és napszámbérek megvalósításához. 1848-tól 1870-ig a nagybirtokos osztály saját, belső felhalmozásából megteremtette a gabonatermesztéshez szükséges eszköztárat és az állati vonóerőt. 1848 után csak azért volt kivételes a házi kezelés, mert az uradalmak többségének nem volt ökörállománya, hiszen ezt 1848 előtt a telkes jobbágyok a legolcsóbban szolgáltatták. Bár már 1848 előtt is elég széles volt itt-ott a feles bérlet, a forradalom után ez majdnem általánossá vált, mert a paraszté volt az állati vonóerőt jelentő ökörállomány. A nagybirtokosok a jó gabonaüzlet hasznából kezdték megvásárolni a parasztságtól az ökröket, különösen a jobbmódú parasztoktól, akiknél a robot megszűnése után az feleslegessé vált, és egyébként is a parasztság rálépett a lóvontatás megvalósításának útjára.

46 Ez azt jelentette a nagybirtokosok oldalán a mezőgazdaság tőkés átalakításában, hogy a legfőbb termesztett növények vonatkozásában egy tisztább és egyérelmű tőkés átalakítás következett be. Azaz azt lehet megállapítani, hogy a nagybirtokokon a növénytermesztés területén a tőkés módszerek bevezetése előbb következett be, mint az állattenyésztésben. A nagybirtokosoknak Baranya megyében az állattenyésztés három fő területén, a szarvasmarha-tartásban, a lótrtásbn és a sertéstartásban nincs a földtulajdonának megfelelő állatállományuk. A juhászatban pedig, amint láttuk, az állomány egyre csökkent. 1884-ben Baranya megye szarvasmarha-állománya így oszlott meg :

47 Szürke magyar fajta Nyugati fajta összesen 65 871 22 227 88 098 A szürke magyar fajtából A nyugati fajtából 84,66%-a 86.13°/o-a volt paraszti tulajdonban volt paraszti tulajdonban 15,34%-a 13.87%-a volt nagybirtokos tulaj- volt nagybirtokos tulajdonában donában 46 Lásd a 35. jegyzetet. 47 Bellusi Baross Károly: Magyarország földbirtokosai. Bp. 1893. 81. I.