Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

dotta: csak azt helyteleníti, hogy székházból akarunk kiindulni, jóllehet életképes helyi szervezetek sincsenek még. Azt meg én nem értettem, hogy hogyan lehet helyi szervezeteket létesíteni, ha nincs hozzá központi mag. Végül is örült a találkozásnak, s megígérte, a mohácsi gyűlésen ő is felszólal. Lakatos Vince, a Halasi Hírlop szerkesztője írt, szeretne velem találkozni, mozgalmunkról tájékozódni. Úgy intéztem, hogy a mágocsi gyűlésünkön ő is részt vesz. Kitűnő riportot írt az Új Nemzedék 1939. február 22-i számában rólunk. Itt hárman vettünk részt a gyűlésen: Pekori, Klits és én. Ezt a riportot néhány hónap múlva ellenségesen, élesen szembeállította velünk a „Baranya" hasábjain Szokolyai Zsigmond. Gyűléseinkkel behálóztuk a vármegyét: Mohács, Nagypeterd, Szentdienes, Nagyharsány, Hosszúhetény, Sásd, Baranyaszentgyörgy, Mágocs, Dencsháza, Sellye, Pécsvárad, Nagynyárád, Hercegtöttös, Majs, Lippó, Lánycsók, Babarc stb. községekben tartottunk gyűléseket. Mindenütt lelkesen fogadtak, kocsival, szánnal vittek kalászosaink egyik községből a másikba, vendégül láttak, szállást adtak, s igen örvendetesen, Horváth Iván igazgató volt tanítványai örömmel hívtak községeikbe és álltak mellénk. Szokolyai Zsigmond szorgalmasan jött velünk gyűléseinkre és lapjában, a Baranyában 1939. január 14-ig dicsérő tudósításokat közölt mozgalmunkról. A január 14-i számban hozta még a mohácsi két gyűlésünk (a Református Földművesek Olvasókörében és a Mohácsi Sokácok Magyar Olvasókörében tartott gyűlés) tudósítását, valamint a Dunaszekcsőn (a szigeten és a községben) és Lánycsókon tartott gyűlések riportját, ez a szolgálatkész elismerés azonban a január 21-i sásdi gyűlésünk után egyszeriben megváltozott. Ugyanis lentjárt Pécsett (ómoraviczai) vitéz Imrédy Béla dr. miniszterelnök, és a Nemzeti Színházban

105 ismertette a „Magyar Élet Mozgalom" célját, a vármegye vezetőinek pedig a bankett után utasítást adott, hogy a májusban tartandó országgyűlési képviselőválasztásokra fokozatosan készüljenek fel. Szokolyai Zsigmond és dr. Banna Aladár szerkesztők is erre lettek beállítva. Imrédy pécsi látogatása után a közigazgatás magatartása ellenünk fordult és politikai síkon kezdték el bomlasztani mozgalmunkat. S ennek egyik eszköze lett a Baranya is. A január 28-i számban ugyan még közli a cikkíróra való tekintettel Bodó László tanító „Aranykalászosok zászlóbontása Sásdon" című írását, de szerkesztőségi megjegyzésben már ellenünk fordul. Érdemes idézni a két megnyilatkozásból. Bodó Lász/ó

106 a nép között élő tanítóság nevében beszél (hitvallása hasonló a dunaszekcsői Mayer Nándor ig.-tanítóéhoz), míg Szokolyai Zsigmond újból árulóként fordul ellenünk - teljesen jellemtelenül. Bodó László: „Nagy cél, nagy remények megvalósítására indult néhány agilis ifjúgazda, tömöríteni az erőket, felrázni az alvókat és életet önteni a gondolkodókba ... régen vár erre a falu népe... az előadók jól tömörített és ügyesen közölt beszédeit nemcsak a gazdaközönség, hanem a megjelent intelligencia is szívesen hallgatta ... Helyes az út, melyen elindultak, nem a feltűnés vagy az érvényesülés vágya látszik szerény egyéniségükből... de meggyőző szavuk súlya az izzó szeretetben tör ki fajtájukért..." Szokolyai Zsigmond: „...pontot kell tennünk a fenti cikkel aranykalászos közleményeinkre, annak súlyos és fontos oka van... a mozgalom érdekképviseleti szerv 105 1944, december 17-én is a Pécsi Nemzeti Színházban választották meg, népgyűlés keretében az Ideiglenes Nemzetgyűlésre kiküldendő baranyai képviselőjelöltek. Vörös Vince is tagja volt. 106 Bodó László - elemi iskolai tanító, Sásd. Hasonló lelkes híve a kalászos mozgalomnak, mint Mayer Nándor dunaszekcsői tanító.