Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KOMANOVICS JÓZSEF: Telepítések Baranyában az 1930-as és az 1940-es években

1715 kat. hold, 613 n-öl földet vásároltak.

24 Ez a terület az akció végére sem emelkedett a 3600 kat. hold fölé, amelyből 2500 kat. holdat idegen vármegyékből áttelepített sokgyermekes családoknak osztottak ki, illetve 110 szegénysorsú baranyai családot önállósítottak.

25 Egy-egy család 15-18 kat. holdra tarthatott igényt Icellő számú családtag esetén, ami nem hiányzott, hiszen egy-egy igénylő család gyermeklétszáma átlagosan 8 körül mozgott.

26 Az elmondottak szerint a megyébe megközelítőleg száz-százötven telepescsaládot hoztak, ami az akció szerény méreteit bizonyítja, s melyen az sem változtat, hogy a tulajdonos telepeseken kívül - még alacsonyabb számban - haszonbérleti telepeseket is ültettek birtokba a hosszabb időre bérbevett ingatlanokon.

27 A letelepedettek egy része Baranyából, másrészük Bács-Bodrogból, de többségük Szabolcs-Szatmár, Hajdú és Zala megyékből került ki. Baranyában Gödre, Gödreszentmárton, Oroszló, Szentkatalin, Szentlőrinc, Magyarmecske, Kistótfalu, Ata, Vókány, Szőkéd, Szalánta és Kozármisleny községek határában részesültek földjuttatásban a - több szempontból alaposan megszűrt - telepesek. Kiválogatásuknál (rászorultság, sokgyermekesség stb. mellett) fő szempontnak - bár ezt gondosan palástolták — a politikai megbízhatóságot tekintették. Ezért hoztak a megyébe szívesebben Zala, Szabolcs, Hajdú és Szatmár megyei telepeseket inkább, mint a „viharsarkiakat", mert ez utóbbiak a szegényparasztság legszervezettebb és legbaloldalibb részét képezték.

28 A fenti adatokból kitűnik, hogy a telepítés - kétségtelen pozitívumai ellenére távolról sem volt alkalmas a parasztság széles tömegei földtelenségének megoldására sem országosan, sem a vizsgált Baranya megyében, mindenekelőtt az ellenforradalmi rendszer fenntartását, tömegbázisának kiszélesítését célozta. A Horthy-rendszerben többnyire csak beszéltek a földkérdésről, hogy eltereljék a parasztság figyelmét a radikális megoldástól.

29 24 Kopasz Gábor: A Horthy-rendszer telepítéspolitikájának érvényesülése a Dél-Dunántúlon. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 44. sz. 14. old. 25 BML 4/alisp. ein. 1945-1946. (A volt telepfelügyelő jelentése az alispánnak.) 26 Egy-egy telepes család kapott két szoba, konyhás, előteres házat, gazdasági épületeket és felszereléseket (eke, borona), egy pár lovat, egy tehenet, egy anyakocát, az első évben vetőmagot. A föld árának letörlesztésére 30-35 évet állapítottak meg 3,5%-os kamat mellett. (Boros István: Demokratikus átalakulás Pécsett és Baranyában 1944-től 1947-ig. MSZMP Baranya megyei Biz. Archívuma.) 27 Pl. Montenuovó Nándortól: Kistótfalu, Szőkéd, Vókány községekben. 28 BML 4/alisp. ein. 1945-46. (A volt telepfelügyelő jelentése az alispánnak.) 29 Mennyire csak könyöradományról, nem pedig áldozatvállalásról volt szó az uralkodó osztályok részéről a telepítés során, azt a pécsi szociális értekezletről szóló újságtudósítás frappáns megfogalmazása érzékelteti: „A résztvevők azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy az új magyar szociálpolitikában az elesett magyar nép sebeit nem a hatalom szeretetével, hanem a szeretet hatalmával kell gyógyítani." Dunántúl, 1942. jún. 21. (XXXII. évf. 139. sz.)