Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KOMANOVICS JÓZSEF: Telepítések Baranyában az 1930-as és az 1940-es években

Baranyára vonatkozóan később kimutatták, hogy az egyke is ott dívott a legjobban, ahol a lakosság zömét magyarok képezték. A megye községeinek 51%-át számították egykésnek. Ebből a szentlőrinci járás, ahol a lakosság 92%-a magyar volt, állottak az első helyen. Ellenben fehér hollónak számított az egykezes a pécsváradi, a hegyháti járásokban, ahol túlnyomórészt németek éltek. Ez utóbbi járások voltak a legnépesebbek a megyében.

15 Kodolányi János, Illyés Gyula, Féja Géza, Kovács Imre és mások, akik behatóbban is foglalkoztak az érintett jelenséggel, Püspöknádasd, Babarc, Botyka, Garé, Kovácshida, Pellérd, Szava, Tésenfa, Turony, Szederkény, Hidas, Alsónyék, öles, öcsény, Zengővárkony községek nagyarányú elnémetesedését konstatálták.

16 Hitler hatalomrajutását követően azonban veszélyessé váltak a németség terjeszkedő törekvései kívülről is, ami csakhamar erőteljesen megmozgatta a közvéleményt és az uralkodó osztályok egy részét is. A német expanziós törekvések különösen az osztrák anschluss után váltak fenyegetővé, miután az ország a német birodalom tőszomszédságába került. Tartani lehetett attól, hogy a hitleri birodalom magának követoli a németlakta területeket, ezen a címen esetleg az egész Dunántúlt. Németországban ugyanis nagy számban láttak napvilágot olyan tendenciózus térképek és írások, amelyek „pontosan" tartalmazták a németség számát, gazdasági erejét, szaporodását, térhódítását a birodalmon kívüli (pl. a Dunántúlon . ..) területeken.

17 Ezekben a munkákban a Magyarországon élő németekre vonatkozó számadatokat önkényesen felnagyították. A felfújt számokkal való dobálózásról 1939 májusában így írt dr. Kovács Alajos: „A magyarországi németek vezetői azzal szándékoznak az itt élő németek jelentőségét emelni és követeléseiknek nagyobb súlyt adni, hogy a németek számát, amelyet az elfogulatlan magyar népszámlálás 478 600-ban állapított meg, különféle mesterséges számolásokkal, nagyjából való meghatározásokkal, önkényes emelésekkel magasabbra becsülik és az így nyert számokat mindenütt terjesztik és idézik. Hogy mennyire megjön eközben az étvágy és mennyire nem éri el mégsem a célját az ilyen önkényes találgatás, bizonyítja a Bécsben megjelenő „Nation und Staat" utolsó májusi száma. E folyóirat irodalmi részében egy könyvismertetés szerzője azt írja, hogy „a hivatalos statisztikával ellentétben maga a Volksgruppe 600 000, sőt az utóbbi időben 650 000 németet ismer el (említ)". Hogy ez azonban mennyire nem az utolsó becslés, mutatja az a körülmény, hogy ugyanebben a folyóiratban éspedig ott ahol a szerző a magyarországi németek helyzetéről számol be, már 700 000 németet említenek és pár sorral odébb ott, ahol a magyarországi németek vezetőjének, dr. Franz Baselinak cikkét idézi, már 750 000 németet említ. Ez a felfelé való licitálás már egyenesen komikus: ha így megy tovább, legközelebb megérjük, hogy havonta háromszoros 50 000es ugrással 900 000 lelket, azután 1 050 000 és később 1 200 000 németet fognak Csonka-Magyarországra számítani."

18 Az országban élő német lakosság azonban nemcsak számában, hanem gazdasági erejében is állandóan növekedett. A társadalomnak viszonylag széles körei eljutottak arra a felismerésre, sokan közülük a nacionalizmusba hátrálva, hogy a 15 Uo. 16 Illyés Gyula: Nyugat, 1933. szept. 1-16. 17 A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet kisebbségi körlevelében (III. évfolyam 2. sz. 1939. márc.) bírálja az egyik, s németek által akkoriban terjesztett és az iskolákban felhasznált geopolitikai térképet, mert a német erővonalakat nem mutatja minden irányban, politikai okok miatt (Adria stb. felé), ugyanakkor Magyarország térképén a magyarság és a németség arányát - a németek javára — meghamisítva tünteti fel. 18 Agárdi Ferenc: A svábok bejövetele. Faust K. 1946. 274. o.