Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KOSZTA LÁSZLÓ: A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteles helyi tevékenységének kiadatlan oklevelei

A PÉCSI SZÉKESKÁPTALAN ÁRPÁD-KORI HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGÉNEK KIADATLAN OKLEVELEI KOSZTA LÁSZLÓ A pécsi káptalan közhitelű oklevéladásának első emlékei az 1210-es évekből maradtak fent, így a többi székeskáptalannal nagyjából egy időben indult meg a hiteleshelyi tevékenység Pécsett is. A káptalan működési területe a Dél-Dunántúlra, főleg Baranya megyére, Tolnára, Somogy délkeleti sávjára, a Drávántúlon egészen a Száva folyóig Valkó és Pozsega megyékre, sőt részben Szerem megyére terjedt ki, de néhány adatunk van arra is, hogy a Dunától keletre Bács és Bodrog megyékből is fölkeresték a pécsi hiteleshelyet, illetve a határjárásoknál annak klerikusát kérték föl a közreműködésre. A káptalan ránk maradt oklevelei - legalábbis az Árpád-kor végéig — nagyobb részben már megjelentek a különböző forráskiadványokban. Az általunk ismert tizenegy még teljes szövegében nem publikált diploma közlésével szeretnénk ezt teljessé tenni. Az oklevelek közreadását az is indokolja, hogy a tatárjárást megelőző időből négy kiadatlan oklevelet találtunk, s ezek a bennük foglalt jogügyleteken kívül a pécsi hiteleshely praxisának kialakulására is értékes információkat nyújtanak, annál is inkább, mivel mind a négy eredetiben maradt fent. Az 1235 májusában keltezett oklevélben említik először a pécsi székesegyház hajdani szentélyrekesztőjében állt Szent Kereszt oltárt - az ún. Népoltárt -, mely előtt a peres felek tisztítóesküt tettek. A 13. század második feléből származó lentebb közölt hét oklevél közül kiemelkedik az 1283-ban kelt, egyrészt ebben található az első utalás a káptalani nagypecsét használatáról, másrészt mert átírja IV. László király még szintén publikálatlan 1277. évi privilégiumát. A királyi diploma egy a vátyi népek által elfoglalt birtok ügyében kelt. Intézménytörténeti fontosságát az adja, hogy a birtokvitában döntő uralkodó nem látta szükségét, hogy a határjárásra valamely közeli konventet vagy káptalant kérjen föl mandátumával, hanem a tárnokmesterrel Tamás hantai prépost, speciális nótárius és kápolnaispán egy emberét küldte ki. Igy ez a legkorábbi eddig ismert adat a királyi kápolna hiteshelyi munkájára. A DL. 40226 és a DL. 38672. számú okleveleket pedig a pécsi polgárok illetve azok vezetőjének, villicusának ügyében írták. Az 1296. december 16-án keltezett és az év nélküli ún. „Damus pro memoria" okleveleknél felmerül a gyanú, hogy nem hiteleshelyi kiadványokkal van dolgunk. A pécsi káptalan minden esetben intiulálva adta ki okleveleit, és a datum sorban sem szokták feltüntetni a kiadás helyét. Az utóbbi a pécsi püspökök illetve a vikáriusok oklevéladásának sajátossága lesz. Nem kizárt, hogy püspöki vagy egy Pécsett tartózkodó bíróság oklevelével van dolgunk. Az okleveleket teljes tartalmukban közöljük a keltezés sorrendjében. A latin szöveg után tüntettük fel a levéltári jelzeteiket, és az oklevelek külalakjával kapcsolatos megjegyzéseket (chirographálás, kezdőbetűk kiemelése). A pecsételés és a pecsétek állapotának megállapítá-