Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SIMON V. PÉTER: Baranyai mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

y világosak, a minisztérium a megyét utasította az ügy alaposabb kivizsgálására. A július 27-én Baranyába visszaküldött kérelem további sorsáról nincs tudomásunk, valószínűnek tartjuk, hogy az ügy az őszi katonai események folytán feledésbe merült.

49 Táncsics azonnal átlátta választói panaszainak lényeges és általános mozzanatait, s legott megoldást keresett a leggyakoribb és főbb sérelmek törvényes orvoslására. Augusztus 10-én törvényjavaslatot terjesztett be az 1848. évi X. tc. 1. §-ának eltörléséről, s ezzel az egyik legáltalánosabb paraszti panasz szószólójává vált. Az illető törvénycikkely ugyanis azt mondotta ki, hogy „oly helyeken, hol a földesúr és volt jobbágyai között a legelőelkülönözés, illetőleg úrbéri rendezés akár egyesség, akár úrbéri per útján valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott, az ekként megtörtént összesítés, illetőleg elkülönözés többé fel nem bontathatik".

50 Táncsics ugyan választói leveleiből értesült a kérdés fontosságáról, az áprilisi törvények közül kirívó törvénycikkely nagy felzúdulást kiváltó hatásáról, abban azonban aligha kételkedett, hogy a föld népe Baranya megye határain kívül is sérelmezi a majorsági gazdálkodás kiépülését évtizedeken át kísérő földrablások utólagos és megfellebbezhetetlen szentesítését. Amikor a július 31 -i ülésben a legelők elkülönítése tárgyában terjesztett elő indítványt, egyenesen a hozzá fordult 49 község sérelmeire hivatkozott

51 Augusztus 29-én került a képviselőház elé Táncsics harmadik, s a közelgő szüret miatt legaktuálisabb törvényjavaslata „a bordézsma és minden egyéb még létező úri tartozmányok, úgyszinte az úgynevezett királyi kisebb haszonvételeknek rögtön, s bár részletes intézkedések nélkül eltörlését" illetően.

52 A radikális javaslatok sorsa más körülmények között aligha lehetett volna kétséges; Táncsics minden bizonnyal elszigetelődött, vagy egyenesen magára maradt volna indítványaival még a baloldali képviselők „törpe minoritásban" lévő csoportján belül is, ha nem érkeztek volna nyugtalanító hírek a Dél-Dunántúlról, s nem lett volna mind nyilvánvalóbb, hogy létkérdés a paraszti tömegek megnyerése és mozgósítása Jellacic elkerülhetetlennek látszó támadásának elhárítására. A „lovagias bán" ugyanis már júliusban propagandahadjáratot indított az elégedetlenkedő magyarországi parasztság nyugtalanságának felszítására. Az ellenőrzése alatt álló Verőce megyében földosztást ígért, s kisebb kedvezményeket azonnal meg is adott a parasztoknak. Az ügyes búzás nem tévesztette el hatását a Drávától északra sem. A Dráva menti magyar megyék, s közülük is legkivált Baranya népe fogékonynak mutatkozott a bán nagylelkűsége iránt. A szóbeszéd Velin községben - 250 római katolikus magyar lakos, földbirtokos a pécsi káptalan - egyenesen politikai tüntetés színét öltötte, s ezért Perczel alispán „némely a bán mellett hőn nyilatkozó egyéneket" kénytelen volt lefogatni.

53 Augusztus derekán a megye közigazgatási vezetője már így írt a belügyminiszternek: „Az ingerültség e megye népe közt naponként öregbedik, terjedtebb tért nyer el és vésztjósló színben borul... A drávai lakosság eltelve communisticus féle elvekkel több helyeken erőszakos foglalásokat tesz. Sőt mióta nemzetőrségi kötelességit teljesíti, szinte feljogosítva érzi magát ezen foglalásokat érdemlett díj fejében te49 MOL. Igazságügymin. úrbér! oszt. ir. 1848: 757. sz. 50 Ld. 26. sz. jegyzet. 51 Közlöny, 1848. aug. 2. 52 Közlöny, 1848. aug. 31. 53 Perczel Imre másodalispán Szemere Bertalanhoz, Pécs, 1848. júl. 31. MOL. Belügymin. rend. oszt. ir. 1848: 370. sz. Idézi Ember: Iratok, i. m. 83-84. o.