Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SIMON V. PÉTER: Baranyai mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

hetni. A nemzetőrségi kötelességbül elözönlött balfogalom kimondhatatlan gonosz szellemet áraszt el az egész megyében, legkivált mióta az őrhad a Dunán átszállíttatott. De fő oka ezen gonosz szellemnek még az is, hogy megyénkbeli lakosok szlavóniaiakkal folytonos majd kereskedelmi, majd makkolási, legeltetési viszonyokban állván, mióta a drávántúli pórnak oly édesgető koncessziók adattak, ezektül eltelve nem is képzelheti máskép, mint hogy falujának egész határa övéje ne legyen."

54 Való igaz, hogy a parasztok a nemzetőri szolgálatot egyfajta úri tehernek tekintették, olyan intézménynek, amely a megszűnt robot és kilenced helyébe lépett. Különösen terhesnek találták a tábori szolgálatot, s ezért az alispán augusztus közepén már joggal vonta kétségbe, hogy a Dráva menti és bácskai őrvonalon táborozó megyei őrcsapatot szeptember elején képes lesz e leváltani.

55 Az efféle híradásokat Pesten komolyan vették, hiszen küszöbön állott Jellacic támadása, és a dráva-dunai őrvonal szilárdsága egy ízben, a tolnai mozgó nemzetőrség július 17-i önkényes hazatérése kapcsán

56 már amúgyis kétségessé vált. Nem csoda hát, hogy Szemere Bertalan belügyminiszter a baranyai alispán jelentéseit haladéktalanul közölte a táborba szállt nemzetőrség mellé rendelt kormánybiztossal, Csány Lászlóval, szeptemberben pedig Kopcsányi József személyében külön biztost rendelt ki Tolna, Baranya, Somogy és Verőce megyékbe. Kopcsányi, aki a helyi hatóságot mindenütt reakciósnak és hanyagnak találta, különösen veszélyesnek ítélte a baranyai helyzetet, ahol szerinte „néplázadástól is lehet félni, mert a nép monda, ha Jel las ich pusztít, az urakat gyilkolják le .. ,"

57 A vésztjósló hírekkel egybevágott a Pesti Hírlap pécsi levelezőjének szeptember 14-én kelt tudósítása. Beszámolt arról, hogy a parasztok egy része visszakívánja a robotot és a tizedet, mert az úri terheket könnyebbnek véli, mint a háborús szolgálatot, majd ezt írta: „A Dráva melletti helységek Jellaohichot mint megváltójukat óhajtva várják és az európai camarilla eme királyától várják üdvöket és boldogságukat."

58 A fővárosban keringő riasztó hírek hatására Táncsics is jónak látta, hogy csillapító üzenetet küldjön választóinak. Lapja szeptember 14-i számában „Halljunk szót!" cínmmel fordult a baranyai néphez: „Baranya megyében kendtek a más tulajdonát, az uraság földeit elfoglalják, s közössé teszik a vagyont (azaz communismust kezdenek gyakorolni), oly formán, hogy akinek semmije sincs, elvesz egy darabot attul, akinek sokja van; ezen hír magában a hivatalos Közlönyben is volt. Ezt én sohasem hiszem; de hiszem azt, hogy vannak oly bujtogatok, kik szeretnék, ha ekképpen a volt jobbágyság a volt földesurasággal véres ellenségeskedésbe bonyolódnék; erre biztatják kendteket talán Jelasics nevében is, hogy ő az uraságok jószágait kendteknek majd kiosztogatja, csak álljanak hozzá: de az istenre és saját boldogságukra kérem kendteket, ne higgyenek ily bujtogatóknak, mert ezek hazánknak régi nyomorúságát akarják ily ámítással visszahozni."

59 A csillapító szó önmagában édeskeveset ért. A baranyai nép hangulatát két más körülmény változtatta meg gyökeresen. Jellacic serege szeptember 11-én átlépte 54 Perczel Imre másodalispán Szemere Bertalanhoz, Pécs, 1848. aug. 13. MOL Belügymin. rend. oszt. ir. 1848: 440. sz. Közli Ember: Iratok, i. m. 84. o. 55 Perczel Imre másodalispán Csány Lászlóhoz, Pécs, 1848. aug. 15. MOL. Csány ir., Baranya megye levelei, 29. sz. 56 Vö. erre Urbán, i. m. 169-178. o. 57 Kopcsányi József az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz, Pest, 1848. szept. 14. (I?) MOL. OHB. ir. 1848: 1245. sz. 58 Pesti Hírlap, 1848. szept. 20. 59 Munkások Újsága, 1848. szept. 14.