Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SIMON V. PÉTER: Baranyai mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

BARANYAI MOZGALMAK 1848 TAVASZÁN ÉS NYARÁN SIMON V. PÉTER A milánói, párizsi és bécsi forradalmak nyomán vér nélkül győzedelmeskedő pesti nép és a közjogi forradalmat megvívó pozsonyi törvényhozók nem sokáig pihenhettek babérjaikon. A 24 óra alatt kikényszerített polgári átalakulás hősei már a diadal másnapján szembesültek a gyorsan megszerzett hatalom megőrzésének nehézségeivel. A március 17-én puccsra emlékeztető körülmények között kinevezett kabinet nélküli miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf legitimációja valójában csupán az a darabka papiros volt, amelyen István nádor sebtében megbízta őt az első felelős független magyar minisztérium megalakításával. Az országgyűlésben meg kellett küzdenie az önmagában is megosztott liberális tábort támadó konzervativizmussal, Bécsben a hadügy, külügy és pénzügy önállóságát vitató udvari párttal, Zágrábban és Karlócán a horvát és szerb nemzeti jelszavak mögé felsorakozó ellenforradalommal, s végül a pesti mintára számos helyen szervezkedő radikális elemekkel, no meg a jobbágyfelszabadítás! törvény egyes elemeit a gyakorlatban hatályon kívül helyező parasztsággal. A helyzetet súlyosbította, hogy a végrehajtó hatalom április utolsó dekádjáig a korábbi kormányszervek birtokában maradt, s ezek intézkedéseinek hatvanezer szurony adott nyomatékot, miközben a Batthyány által megbízott Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány (a továbbiakban MOIB) sem megfelelő anyagi eszközökkel, sem megbízható és gyorsan mozgósítható fegyveres erővel nem rendelkezett, holott az országszerte tapasztalható megmozdulások mindkettő sürgős alkalmazását igényelték volna. A mindennapi élet tekintetében igen súlyos gondot jelentettek az ellátási nehézségek, főként a só beszerzésének hirtelen megnövekvő terhei, a vágómarha árának alakulása és a mindenütt tapasztalható váltópénzhiány. A Bécsben kibocsátott bankjegyek beváltása nehézségekbe ütközött

1

, az átváltás körüli üzérkedés újabb tápot adott a zsidóellenes mozgalmaknak, bár ezek amúgy is heves formák közt törtek ki Pesttől Vágújhelyig, helyenként már-már a pogrom színezetét öltve

2

. Igaz, a valóságos indíték a mezővárosokban és a szabad királyi városokban a kontár konkurrencia iránti féltékenység, a korábban élvezett kizárólagos jogok megőrzésének szándéka volt. Ez nyilvánult meg a nemzetőrség szervezése körüli nyelvi, etnikai, vallási és társadalmi összeütközésekben is

3

. 1 Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora. A szabadságharc pénzügyei. Bp., é. n. 22-46. o. 2 A kérdésről bővebben Leopold Low: Zur neuern Geschichte der Juden in Ungarn. Bp., 174-202., Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Bp., 1898. 3589. o. és Zsoldos Jenő: 1848—49 a magyar zsidóság életében. Bp., 1948. 6-96. o. 3 Vö. erre Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., 1974. 45-74. o.