Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

Jeszenszky főhadnagy leveléből — közvetve - azt is megtudhatjuk, hogy az oly régóta várt és annyiszor sürgetett csákányok és övek megérkeztek, s a szállítmány ládái milyen jól használhatók a „mendörgös esső" ellen. A végleges fegyverszünet (július 19.) megkötése után valóban megnövekedett az inszurrekció jelentősége, lévén a monarchia egyetlen, „érintetlen" komolyabb létszámú serege. Újjászervezése, kiképzése és a béketárgyalásokon játszott szerepe újra az érdeklődés középpontjába állította. Július végére a magyar nemesi felkelő hadakat a Dunántúl északkeleti részén összpontosították. A somogyi lovasezredet július 21-én Bősből Győrszentmártonba irányították, ahová július 23-án érkezett meg.

120 A zalai lovasezreddel együtt alkotta az ún. Andrássy-dandárt (pk: Andrássy János vezérőrnagy), amely a Mecséryhadosztály kötelékébe tartozott. Az ezred századai ÉCB, Ravazd, Asszonyfő, Táp, Nyalka, Pázmánd és Tápszentmiklós falvakban nyertek elhelyezést.

121 A baranyai inszurgensek közül többen (mint Jeszenszky Imre is) jó kalandnak, „világlátásnak" tekintették a hadjáratot, az ide-oda vonulást, táborozást, de jócskán akadtak, akik e terhesnek érzett kötelezettség alól szabadulni kívántak. Ha - néhány más megyétől eltérően - tömeges méretet itt nem is öltöttek, de azért előfordultak szökések, s más módot is találtak a harcolni nem akarók, munkát adva a vármegye állandó bizottságának. Mecséry tábornok például már június 24-én kéri a megyét, hogy a 13-i első öszszecsapás alkalmával „tőlem minden jelentés nélkül eltávozott (a kerület parancsnoksághoz beosztott) Petróczy János urat, amennyiben otthon tartózkodik irányítsák a bősi táborba."

122 Pászthory ezredes — Mecséry levelével egyidejűleg - az ezredébe beosztott felkelők megyéit ugyancsak a szökevények visszaküldésére kéri: „Ezredünk zászlójától leginkább a győri ütközet után minden engedelem nélkül sokan haza mentek, mások ismét teljességgel, ki tudgya hová elszöktek ... Kérem tehát a Nemes Vármegyét hivatalosan, hogy az illy elfajulttakat a megyében kikerestetvén, őket szoros őrizet alatt, vason az Ezredhez nagy gyorsasággal visszaküldeni ne terheltessenek."

123 A baranyai század kapitányának június 25-i - már említett - beszámolója szerint alakulata 194 főből állt. A később nyilvánosságra hozott tényleges veszteség ismeretében (elesett 3 fő: Kata Gábor, Kása Márton, Balog János; fogságba került 11 fő),

124 az önkényesen távozók száma csekélynek mondható. A század kimutatása szerint mindössze 5 felkelőnek „nem tudatik holléte", illetve szerepel az „eltébolodottak" között. A hiányzók számát még a sebesültek és betegek szaporították, A sebesülek, illetve fogságba esettek közül a többség visszatért alakulatához, bár aki csak tehette, előbb megyéjébe vette útját, mint például Éva András szabadszentkirályi felkelő. A megye által lefolytatott „szabad vallatása" szerint: Pápárul udvarokon, kerteken és búzákon körösztül fogságombul elszöktem, mint hogy pedig nemes Regementemnek holl létét ki nem tanulhattam volna, de egyébb erant is nagy szaladásomban az hideg lölt, vármegyém felé vettem utamat."^ 120 Mindez az ezredparancsokból követhető nyomon. 121 A csapatok beosztását és elhelyezését közli Veress: i. m. 241. 122 BML PDi 222. 123 BML Kgy.i. 1027/1809. 124 Lásd a 86. sz. jegyzetet. 125 BML PDi. 253.