Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

A vizsgálat megállapította, hogy Pécsre érkeztével jelentkezett a másodalispánnál, akitől engedélyt kapott, hogy 4 napig otthon maradhasson. Ezt követően a megye egy ,,két lovas kotsit" bocsátott rendelkezésére, hogy ezredéhez csatlakozhasson. A szintén az ellenség fogságából megszökött Funták György és Gáli Mihály esetében is hasonlóan jártak el.

126 Az egyetlen rendhagyó „hazatérés" azonban nem kis bonyodalmat okozott. A kerületi parancsnok július 16-i levelében értesítette a vármegyét, hogy ßoda Ádám baranyai inszurgenst, fivére Bodo István - a parancsnokságot megtévesztve - törvénytelen utasítással hazarendelte.

127 A megye válaszában jelezte, hogy nevezett felkelőt „erős őrizet alatt" alakulatához visszakísértetni nem késlekednek, s ßoda István felelősségrevonása is sorra kerül. A legtöbb gondot a - felszerelésen kívül - vármegyének és századnak egyaránt a „betegek" adták. Tanyi Mihálynak, aki betegségére hivatkozva már a felkelésre is csak kényszerből vállalkozott, és csak késve követte társait, végül is az „ország fő orvosától", Pfisterer Andrástól nyert bizonyítvánnyal sikerült feloldoztatnia magát.

128 Sauska Lajos kifogásait a kerületi parancsnok megunván, maga rendelkezett elbocsátásáról. 129 A harmadik Sauska fivér, a századot bátyja kiválásától vezető Keresztély is a „szolgálatra alkalmatlanok" sorába lépett. „Bomlott egészsége miatt" három hét szabadság után a megye közbenjárására, ő is végleg otthon maradt.

130 A század élére így Jeszenszky Imre került. A tábori főbiztos feladatkörét ellátó baranyai főispánt, Végh ístvánt, ugyancsak „beteges volta" miatt mentette fel hivatalából a nádor. Augusztus elején vette kezdetét a Győrszentmárton környékén táborozó felkelők tényleges kiképzése, melynek már jóval a hadba szállást megelőzően meg kellett volna történie. A gyakorlás feltételeinek megteremtésére Jeszenszky főhadnagy előbb a hiányzó 13 ló pótlását, majd a főzőedényeket és a fegyverek kicserélését, felújítását kérte a vármegyétől:

131 „. . . a mi a Fegyvereket illeti olly rosszak voltak, hogy első alkalmatosságban több mind harmad része ellpatant, hibás legalább 40 pár Pistoly is ..." A ruházat mielőbbi lecserélése ugyancsak nem tűrt halasztást: „...Ami a Nadrágokat és csizmákat illeti olly rosszak, hogy nem sokára az század gatyába és meztelen lábbal ki rukkolni fog."

132 Mivel kérő leveleire nem kapott választ, a megyei önérzetre és a tolnaiak példájára hivatkozva ismételten kérte, hogy csizmákat és felszerelt lovakat a vármegye, a rokonok pedig „fehér ruhát küldjenek mivel illyesbül ki fogyván az apro Vendégtül érzik magukat alkalmatlankodni."

133 A megye ezek után már hathatósan intézkedett. A nádor közbenjárását kérte, hogy a hiányzó 21 ló és 19 nyeregszerszám a királyi kincstárból fizettessék ki, mivel a megye mindezt csak „kölcsön pénzeken tudja megszerezni." Határozat született a 180 nadrág és -pár csizma elkészítéséről, melynek mielőbbi eljuttatása a 126 Uo. 223. 127 BML PDi. 295. 128 BML PDi. 244. 129 BML PDi. 309. 130 BML PDi. 292. 131 BML Kgy.i. 1086/1809. 132 BML Kgy.i. 1076/1809. 133 BML Kgy.i. 1189/1809.