Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

A nemesi felkelés hattyúdala A győri csatát követően a nemesi felkelők harci tevékenysége szúk térre korlátozódott. A Duna vonalának biztosítása képezte legfontosabb feladatukat. A kisebb portyákon kívül Győr visszafoglalásának terve foglalkoztatta az inszurrekció vezérka rát. A had legnagyobb része a komáromi táborba vonult vissza. A somogyi lovasezredet a Csallóközbe rendelték és abba a nagy előőrsi láncba osztották be, amely a komáromi tábort volt hivatva védelmezni. János főherceg parancsára június 22-én az ezred még egy kísérletet tett Győr felmentésére, s a véneki hídfőből támadást indított Révfalu irányába. A francia védelem azonban meghiúsította a vállalkozást.

114 Ezt követően egészen július 4-ig Léitől Somorjáig a Duna vonalának biztosítása szolgált az ezred feladatául. A baranyai lovasszázad Bős körzetében táborozott. A század kapitányának beszámolója szerint: ,,. .. E folyó Holnapnak 19-ik napján ... Bőősre N: Somogyi Ezreddel bé rukkoltunk, noha közülünk sokan elvesztek mindazonáltal még N: Századunk 194 feőbül áll . . ,".

115 Július 3-án János főherceg azt a parancsot kapta, hogy a Bécs irányából várható francia támadás elhárítására a Pozsonyban összpontosított Pászthory-lovasdandárra\ (a somogyi lovasezred 3 osztályával és a pozsonyi lovasezred másfél osztályával) vonuljon a császári-királyi fősereghez a Morvamezőre.

116 Pászthory, mivel az országhatár átlépésére a nádortól, a nemesi felkelés főparancsnokától nem kapott parancsot, nem hagyta el Pozsonyt. A nádori utasítás ugyan nem sokat váratott magára, a dandár azonban már elkésett, előrenyomulása közben értesült a július 6-i wagrami csatavesztésről. Ezután Pászthory előbb Somorjára, majd Bősre vonult vissza, ahol az ezred július 21-ig állomásozott.

117 Bősre visszatérve, Pászthory emberei kimerültségére hivatkozva, az ezred felváltását kérte.

118 A főparancsnokság azonban ehhez nem járult hozzá, sőt az ezredet mégegyszer visszarendelte Pozsonyba, s itt érte az előzetes fegyverszünet megkötésének (Znaim, július 12.) híre. A fenti eseményeket a résztvevő élményeivel fűszerezve így örökítette meg a szemtanú: ,,.. . indultunk Ausztria felé azon czéllal, hogy amidőn az Caroly veszekedik a Ferkoval [franciával) ... mi az Bal szárnyába az Johan Armadiajával bé rontsunk, azonban el hibázták a calculust mivel az János el késvén, mire oda értünk az Caroly olyannyira meg futamodott, hogy az János nem mert attagvérozni noha ha ez azt tette volna mindennek más ki menetele löt volna, és igy mi minden alkalmatlanság nélkül visza tértünk Posonyba aholis magunkat két nap mulatván még . .. visszatértünk Bősre, azután még egyszer előre mentünk Poson felé de mire Vitéz karjaink Francz lelkeket küldőt volna Stix partjára az fegyvernyugvás hírünkre esett. Posony ált adatot általyában csúnya egy kötések alat ment véghöz azértis mondatik, hogy az Császáriul és az János Herczegtül nem acceptáltatik, mi tőlünk pedig éppen nem . .. . . . semmi bajunk, ha mindjárt az Franczia Posonyban vanis elég szép leánykák előbbre tették kedvünkért Posonynál Böőst, csak Pénzel szűkön vagyok . . ."

ll9 114 Veress: i. m. 189. 115 Sauska Keresztély levele a vármegyéhez. Bős, 1809. jún. 25. BML IV. 5. PDi. 227. A teljes levelet közli Várady: i. m. 8. 116 Veress: i. m. 222. 117 A somogyi lovasezred 1809. júl. 21. parancsa. TML Perczel cs. i. 118 Uo. lásd az 1809. júl. 9-i parancsot. 119 Jeszenszky Imre levele fivéréhez. Bős, 1809. júl. 17. BML, Jeszenszky család iratai (lajstromozatlan).