Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben

horvát katolikus Sztárát, a két német falut, valamint a magyarok közül Ócsárdot, Pázdányt, Komlót, Kisasszonyfát, Gilvánfát. A többi község már az Ormánsághoz tartozik, a református vallás egyik nemcsak baranyai, hanem dunántúli fellegvárához. Az uradalom kálvinista magyar falvai voltak: Kákics, Marócsa, Hatvan, Sósvertike, Sellye, Kiscsány, Oszró, valamint Nagyfalu és Tapolca is. Utóbbi négy községnél elmaradt a vallásra való utalás.0 A községek közül csak néhánynak volt parochiája, illetőleg prédikátora, ezek: Kisasszonyfa, Hatvan, Kákics, Sellye. Az ócsárdiak a görcsönyi jezsuitákhoz, a pázdányiak a pellérdi, a három mecseki község a széki (Magyarszék), a gilvánfaiak a kisasszonyfai parochiára jártak misére, míg a marócsai kálomisták prédikátora Kákicson, a sósvertikeieké Sellyén lakozott, de a marócsaiak saját templomukban hallgatták prédikátoruk istentiszteletét. A vidék falvainak templomain — ahogy az összeírásból kitetszik — még a 18. század közepén is meglátszottak a török alatti és utáni nehéz idők nyomorúságos nyomai. Az egykor erős kőtemplomok a harcok, a viszontagságok, a tűzvészek során leégtek, leomlottak. Ezt jelzi a számos pusztatemplomról, romos templomépületről, toronyról szóló leírás (Komló, Jánosi, Szopok, Oszró, Sztára, Sellye). Sem a kegyuraság földesúrnak, sem a református egyházközségeknek nem volt ekkor még elég tehetőségük egyházuk igényeiknek megfelelő rendbehozatalára, ezért kénytelenek voltak ideiglenesen fából épített, szalmával fedett istenházával beérni. Egyedül Sellyének volt tisztességes, ép, kőből épített temploma. A táj, a határ képéhez a pusztatemplomokon kívül egyéb egykori épületek ,,ruderai"-nak, romjainak látványa is hozzátartozott. így néhány alkalommal tudósítást kapunk az összeírásból olyan romépítményekről, melyek különböző prediumokon voltak találhatók, valamikori tulajdonosaik pedig — a nép, ill. a papok, gazdatisztek emlékezete szerint - nemesemberek voltak (Ócsárd, Farkasfai predium; Kisasszonyfa, Páli puszta). Ezek az egykori nemesi kúriák a terület török időkbeli, ill. még korábbi kis- és középnemeseire utalnak, akik a nehéz időkben elmenekültek a környékről, később vagy kihaltak, vagy pedig nem tudtak érvényt szerezni egykori tulajdonjoguknak az Újszerzeményi Bizottság előtt.

21 Az összeírás értékes információkat közöl különböző majorsági épületekről, így ispáni, gazdatiszti házakról, urasági pajtákról, megadva méreteiket, leírva a gazdasági épületekben tárolt termények mennyiségét, az építőanyagokról, az építkezés módjáról. Utóbbira jellemző volt a „talpfára, vályogtéglából" épített ház, tehát az elmozdítható talpas ház, mely a kiöntések által gyakorta veszélyeztetett vidékhez, tájhoz való alkalmazkodás példáját jelentette. 3. Az uradalom és népeinek gazdálkodása Traun gróf sellyei uradalma a 18. század első harmadában — gazdasági erejét, jelentőségét tekintve a viszonylag gyengébbek közé tartozott a baranyai nagybirtokok között. Az összes vármegyei adó (hadi- és háziadó) 1728-ban 48 670 ft 52 dénárt tett ki; ebből a Traun család részesedése: 1903 ft, mellyel a 10. helyet foglalta el a vármegye legnagyobb adózói között.

22 20 Kiscsány és Oszro lakói helvét hitvallásúak, Nagyfalu és Tapolca lakosai is nagyrészt reformátusok voltak. — Conspectus almae dioecesis Quinque-Ecclesiensis. Szepesy de Négyes. Pécs, 1830., 35, 70. I. 21 Rúzsás: A baranyai, id. mű: 13, 22-33. I. '

I2 Baranya múltja, II., id. mű: 566. I.