Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben

A Traun uradalom népeinek gazdálkodására kitűnő forrásul szolgál az 1747. évi conscriptio. Az összeírásból mindenekelőtt megállapítható, hogy 60 évvel az 1687. évi kamarai felmérés után, mely a török kiűzését követő siralmas állapotokat rögzítette, a vidék dolgozó népe, bár számarányában némelyest nőtt, gazdálkodási színvonala, életvitele nem sok fejlődést mutatott. A 18. század közepén Magyarországnak e déli, délnyugati részén élő, korábban igen sokat szenvedett népe még mindig nem heverte ki a viszontagságokat, még mindig igen kevés lakos, elmaradott gazdálkodással művelte kevés termőterületét, nagyrészben megmaradva az ősi, a természetadta megélhetési keretek között, azaz még igen jelentős mértékben halászattal, vadászattal foglalkozva.

23 A jobbágyok és zsellérek rendelkezésére álló összes úrbéri telki állomány nagysága a táblázatokból kiolvasható. Baranya és Somogy megyében azonban, és így a sellyei uradalom területén sem alakult még ki a 18. század közepére egységes telekszervezet, állandó telekterülettel. A 18. sz. első felében még az uradalmi tisztek a telkeket a családban alkalmazott munkaerők és - elsősorban - az igásállatok száma szerint számították, a terheket, a robotot és a cenzust ezekhez mérték. Az állandó telki állomány, valamint a szántó-, rétterületek és a szolgáltatások arányos felosztása csak a század második felében alakult ki, és a század végére szilárdult meg.

24 így nem lehet csodálkozni azon, hogy összeírásunkban a beírt teleknagyságok és a hozzájuk viszonyított szántó- és kaszálóterület-nagyságok egyáltalán nincsenek összhangban egymással. Ugyanis többször előfordult, hogy féltelkes jobbágynak több volt az összesített szántó- és rétterülete, mint egy egész telkesnek, ugyanakkor több példa van arra, hogy házas, sőt némely esetekben hazátlan zsellérhez is írtak negyed, sőt még fél telek nagyságot is. Néhány példa: A nagyfalui Benke János egytelkes jobbágy bírt 28 hold szántót az uradalmi földön, 3 hold szántót idegen funduson, 10 kaszás rétet, 15 kapás szőlőt, ehhez a földterülethez igaereje volt 6 ökör és 2 ló; fizetett 6 fl censust. Vida Jánosnak, aki pedig szintén 1 telkes volt, viszont csak 12 V2 hold szántója, 5 kaszás rétje, 4 kapás szőlője, 3 ökre volt, lova egyáltalán nem volt, 2 fl 85 dénár cenzust fizetett. A féltelkes Szabó János ugyanakkor 16 + 5 hold szántót, 7 kaszás rétet, 10 kapás szőlőt művelt 3 ökörrel, 1 lóval 3 fl 60 dénár cenzusért; az albíró Logo Andráshoz csak negyed telek volt írva, de 6 kapás szőlővel, 16 + 4 hold szántóval, 6 kaszás réttel gazdálkodott, hozzá volt 3 ökre, 1 lova, fizetett 4 fl cenzust. A sellyei Pap Mihály házas zsellér fél telekkel rendelkezett, azon 19

3

/4 hold szántóval, 8 Vi kaszás réttel, 4 ökörrel, ugyanitt Szilva Ferkó hazátlan zsellérnek is volt jegyezve V4 telek 4 V2 hold szántóval, 2 kaszás réttel, 2 ökörrel. A példák sorát folytathatnánk más községek esetében is. Mégis néhány statisztikai átlagot közlünk, a táblázatok adatai alapján, viszonyítási alapul : 1747-ben a sellyei uradalom egy községre jutó telekátlaga: 13

;

V

8 telek. Ennél magasabb telekszáma öt községnek (Nagyfalu, Ócsárd, Sellye, Gilvánfa, Kisaszszonyfa) volt, a legkisebb telekszámú községek: Marócsa, Komló, Hatvan (7 alatt). Ha e telkek népességeltartó képességét nézzük, viszonyíthatjuk a telkek számát a hospesek számához, de a fent említett okok miatt egy jobbágybirtokost számolunk (telkes jobbágy, házas, hazátlan zsellér együtt), ekkor a telekátlag: 0,6. Az uradalom 17 községében lakó kb. 3000 embert összesen 226 '/

8 teleknyi föld tartotta el, az egy főre jutó telekátlag: 0,08. Egy birtokosra (jobbágy + zsellér) jutott Rúzsás: A baranyai parasztság, 33. I. Rúzsás: A baranyai parasztság, 44-45. I.