Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben

útján is nőtt. Az összeírás említést tesz arról, hogy a vendégfogadó és fürdő nagyobb forgalmának biztosítására a földesúr jobbágyokat hozatott Tapolcára, akiknek a vendégfogadót bérbe is adta. A jövevények egy ideig mentesek voltak a szolgáltatásoktól, így például az 1747-et megelőző években nem adtak őzet és vajat az uraságnak. A Tapolca község keletkezéséről az összeírásban leírtakat a vármegyei Conscriptio Domestica-k alátámasztják. Először az 1721. évi háziadóösszeírás tett említést Nagyfalu község esetében a magyarok mellett 14 német (germani) jövevényről. A következő évek adóösszeírásai is ugyanígy Nagyfaluhoz írták a jövevény németeket (germani, svevi), míg 1734-ben „Nagyfalu ibidem in Tapolca" bejegyzéssel 2 német családot írtak össze. 1741-től Tapolca külön szerepel az adóösszeírásokban.

liS 1747-ben azonban már zömmel magyar jövevények lakták a községet. Az 1747. évi uradalmi összeírás külön feljegyezte az azévi jövevényeket (advena), Sósvertikén 2, Sellyén, Marócsán, Kisasszonyfán, Hatvanban 1-1-et. Az újonnan jöttek mind magyarok, közülük négyen hazátlan zsellérek, egy pedig inquilinus. Utóbbi mesterember volt és néhány állattal is rendelkezett. Más kézműves mester is némi vagyonnal telepedett le, egy hazátlan zsellérhez még 5 hold szántót is jegyeztek. Két hazátlan zsellér viszont nincstelenként érkezett. Feljegyzéseket olvashatunk az összeírásban az uradalmi jobbágynépesség nemzetiségére vonatkozóan. Erre nézve következtetni lehet a táblázatok név szerinti felsorolásaiból is. Az uradalom népei a 18. század közepén zömmel magyarok voltak. Mindössze egy horvát (Sztára) és két német ajkú (Jánosi, Szopok) település létezett ekkor a tisztán magyar falvak között. Traun gróf tehát nagyobb mértékben nem telepített birtokaira német földműveseket, a két mecseki falu kivételével. Szopok községben 1725 szeptemberében jelent meg három német jövevény (advena), 1729-ig kettesével- hármasával nőtt a számuk. Az első jövevények öt év adómentességet kaptak, mivel 1730-ban szerepeltek először az adózók között. 1737-ben már 1 2-en voltak. Jánosiba az 1720-as évek végén érkezhettek németek, mivel 1734ben tűnt föl először az adóösszeírások szerint 7 német telepes, 1737-ben 9 németet jegyeztek föl.

19 (A korábban Tapolcán lakó németek ekkorra már más községbe költözhettek, mert összeírásunkban csak egy német nevű szerepel a tapolcai hospesek között.) A különböző falusi kézműves mesterségek háziiparként való gyakorlása a környék népe számára fontos kiegészítő foglalkozás volt, a földművelés adta sokszor igen mostoha lehetőségek miatt. Az összeíró egyhelyütt meg is jegyezte, hogy a gilvánfai jobbágyok olyannyira kevéssé élhetnek meg saját határjukból a posványos rétek, a vizes szántók következtében, hogy pótlásként a szomszéd uradalombéli mezőt bérlik szántóföldül és emellett mesterségeket űznek. Iparos mesterként viszont összesen 98-at jegyeztek fel, az egy községre eső átlag: 6. A legtöbb iparost Selylyén, Kiscsányban és Oszrón írták össze, 8 községben viszont egyáltalán nem volt mesterember. Sajnos az összeíró nem jegyezte föl a mesterségek fajtáját, mindössze két alkalommal: Nagyfalun és Tapolcán egy-egy kovács esetében. Említést tett ellenben összesen 17 malomról, melyekhez nyilván molnárok is tartoztak. Név szerint viszont csak egy sellyei molnárról lett tudomásunk, Kovács Dávidról, akinek a Dráván volt vízimalma. Vallására nézve az uradalom jobbágynépeinek több, mint fele római katolikus volt a 18. században. Az 1747. évi összeírás 8 falu lakóit írta r. k. vallásúnak: a is BmL. Cons. Dom. Ext. és Gen., 1721-1741. 1ÍJ BmL. Cons. Dom. Ext. és Gen., 1730-1737.