Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben

zsellérek, özvegyek, egész telkek száma, szőlők az urasági telken kapásonként, szőlők más telken kapásonként, szántóföldek az urasági telken holdanként, szántóföldek más telken holdanként, rétek kaszásonként, mesteremberek, szárazmalmok, vízimalmok, cenzus (pénzadó) forintban és dénárban, igásállatok — ökrök — lovak, teknősbékák páronként. A táblázat alján az összeg, az összesített adatok; egyes nevek előtt pedig a községi tisztségviselők: bíró, vagy főbíró, albíró, illetve egyes mesterségek megnevezése (kovácsmester), vagy pedig egyéb megjegyzések (pl. robotért 3 forint, azaz a robot pénzbeli megváltása) találhatók. Az összeírás keletkezésének idejét csak közvetett eszközökkel tudjuk megállapítani. Erre utal egyrészt a címben található évszám, másrészt az írott szöveg egy mondata alapján ugyanez év április 24. és szeptember 29. között kellett elkészülnie.'' Ezt látszik igazolni a Traun gróf és Batthyány Lajos gróf közötti adásvételi szerződés dátuma is: 1747. május 9-én vásárolt meg Batthyány 30 000 forintért Joann Adam von Abensperg und Traun birodalmi gróftól 14 falut 20 majorral (pusztával = praedium) és 9 kisebb majorral (praediolum), azaz a sellyei uradalmat.

6 Ez az adásvétel egyúttal az összeírás idejére, okára és céljára is magyarázatot ad. A címből és a szöveg utalásaiból egyértelmű, hogy az összeírás az adásvétel után, tehát 1747. május 9. után keletkezett. Funkciója pedig feltételezhetően az volt, hogy az új birtokos számára számba vegye az új szerzemény javait, az azokból származó lehetséges jövedelmeket, a jobbágyok kezén lévő földek mennyiségét és fajtáit, a jobbágyi földhasználat módját, a földek megművelésére a jobbágyok által felhasználható igaerőt, egyáltalán a birtok gazdasági erejét. Mindezek mellett igen fontos cél volt annak megmutatása, hogy a földesúr milyen bevételi forrásokkal rendelkezik a birtokból és milyenekkel rendelkezhet a jövőben. így az összeírás felmérte a földesúrnak járó termény-, munka- és pénzszolgáltatások mellett a szintén őt illető kisebb királyi haszonvételekből nyerhető jövedelmeket, valamint a földesúr saját kezelésű birtokrészeiből, a majorsági földekből (allodium) származó hasznokat. Ez utóbbiak kimutatása, illetve növelésük lehetőségének, módjának vázolása volt — szerintünk - az összeírok fő törekvése. Az összeírást ugyanis minden valószínűség szerint az uradalmat, annak gazdálkodását jól ismerő gazdasági tiszt (esetleg tisztek) végezhette, aki igyekezett az új földesúrnak úgy bemutatni új birtokát, hogy ezzel ösztönözze őt - a kor hasonló törekvéseinek megfelelően - a birtokból eredő gazdasági lehetőségek jobb kihasználására, azaz a szolgáltatások növelésére, a haszonvételek fokozására és - elsősorban - az aliodiális gazdálkodás kiterjesztésére. E célok érdekeit szolgálták részben a felmért és leírt adatokban, tényekben rejlő indirekt figyelemfelhívások, részben pedig a közvetlen felszólítások, konkrét javaslatok, pl. az aliodiális szőlők területének növelésére, az erdőhasználat eddigi, az uraságra nézve haszontalan és így tovább már tarthatatlan módjának megváltoztatására. Az összeírás azt tanúsítja, hogy a sellyei uradalomban Traun gróf idején nem volt tervszerű gazdálkodás és birtokigazgatás, a gazdasági szakemberek ezek hiányára akarják felhívni az új földesúr figyelmét, és figyelmeztetik új, reformintézkedések megtételére az „okszerűbb" gazdálkodás - és a saját - érdekében. • •' Az összeírás Tapolcáról szóló részében olvasható: „...mely fördőtt itt való vendégfogadó hasznával együtt Tapolczai itt való Communitás, múlt Szent György naptul fogva jövendő Szent Mihály napig az Uraságtul exárendálta . . ." BmL. A Pécsi Székeskáptalan hiteleshelyi iratai. 9., 2., 1749. május 30.; Protocollum V. Ab anno 1749. (VII. 24.)