Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941-1949 között (II. rész)

Egyházaskozáron és Hegyhátmarócon mór beilleszkedtek, Tófűn még zárkózottak. Felsőmindszent körjegyzőségben politikai szempontból tartózkodók, erős honvágy jellemzi őket. Nehezen tudnak beilleszkedni az új környezetbe, de az erős elkülönülésük kezd oldódni. Hetvehely körjegzőségben általában tartózkodóak, de nyílt demokráciaellenes tevékenységet nem fejtenek ki. Kaposszekcső körjegyzőségben nagy részük tartózkodó, kisebb részben a népi demokrácia híveiként tartották számon őket, tehát a politikai életbe is bekapcsolódtak. Kisvaszar körjegyzőségbe ,, . . . nem tudnak beilleszkedni népi demokráciánkba . . .", a régi csehszlovák demokráciáról ábrándoznak. Magyahertelend körjegyjegyzőségben alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, kezdenek beletörődni az áttelepítésbe. A földművesszövetkezetbe és a népi bizottságokba is többen beléptek. Mecsekjánosi körjegyzőségben jó a hangulatuk, lassan beletörődnek helyzetükbe. A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége munkájában 70%-uk részt vesz. Sásd körjegyzőségben általában alkalmazkodók. A pártélettől távol tartják magukat. Ellenpropagandát nem fejtenek ki, semleges álláspontra helyezkednek. Vásárosdombó körjegyzőségben a népi demokratikus rendszerrel nehezen tudnak megbarátkozni, a régi csehszlovák demokrácia hívei. Komló nagyközségben a 4 áttelepült család demokratikus gondolkodású, magatartásuk ellen nincs kifogás. Mágocs nagyközségben nagy részük tartózkodó, csak az őslakos németekkel tartanak fenn kapcsolatot. Valamennyien visszavágynak régi lakhelyükre és ezt nyíltan is hangoztatják. A Mohácsi járás falvaiban élőket a járási főjegyző általánosságban „Demokráciánkkal szemben" tartózkodónak jellemzi. Ezt arra vezeti vissza, hogy nagy százalékuk felvidéki kulák volt, itt pedig kevesebb juttatásban részesültek annál, mint amit elhagytak. A juttatott ingatlan pedig még nincs nevükre telekkönyvezve. Tartanak tőle, hogy a kitelepített németek még visszakapják birtokaikat. Minden községben él ugyanis olyan német, akit birtokából kimozdítottak, de kitelepítésükre nem került sor. Azok, akik az utóbbiak vagyonába költöztek be, bizonytalanságban élnek. Tarózkodásuk egyik oka honvágyuk. Olyan politikai fordulatba spekulálnak, amely esetleg visszajuttatja őket szülőföldjükre. A honvágy érzése függ az életkortól és a juttatás minőségétől. A Dunaszekcsőre települtek nagy része kulák volt. A 108 családból 90 módosabb. Tartózkodóak. Mintegy 18 család illeszkedett be politikailag is a „demokráciánkba". Németbólyban kifogásolták, hogy a község irányításában, a népi bizottságokban nem jutottak szerephez. Az ideérkezettek mintegy fele passzív, a másik fele politikailag is beilleszkedett. Babarcon az 1947-ben betelepített 16-20 család a Szociáldemokrata Párt tagja volt, 1949-ben az M DP és a tömeg szervezetek munkájában is részt vesznek. Akik 1948 októberében települtek át, még a juttatások mértékével vannak elfoglalva. Kimondottan reakicósoknnak, agresszíveknek nem mondhatók. Hercegtöttösön 6 család belépett a baloldali blokk pártjaiba. Mintegy 25 család a földművesszövetkezet és a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége munkájába kapcsolódott be. Többségük „vagyonéhes".