Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

féle helye nem volt. Ismerek alföldi tanítókat, akiket 24 óra alatt neveztek ki északra, akiknek a nép nyelvéről halvány sejtelmük sem volt. Tanítónak vagyok a fia, ezekért a dolgokért helyt állok. Beszélnek direkt módszerről. Ennek helye lehet a berlitzi iskolákban.

8 Tessék azonban beállítani egy tanítót 60 gyermek közé, kiknek a figyelem a legutolsó gondjuk. Tessék itt direkt módszerrel tanítani. A mi egész közművelődési politikánk kultúrszédelgés volt. Mert csak arra szorítkozott, hogy a tanítók egy-két magyar olvasmányt betanítsanak, hogy ezzel homokot szórjanak a tanfelügyelők szemébe, akik különben maguk sem merték vizsgálni nagyon a dolgokat, mert tudták, hogy abból valóságos európai botrány támadna. így ment a dolog véges-végig. A gyermekek nem tanultak meg semmit. Az élethez szükséges legkezdetlegesebb ismereteket sem. Sem tótul, sem magyarul nem tanultak meg. Beszélnek egy nagyon kezdetleges paraszti nyelvet. Ha egy ilyen gyermekkel levelet akarunk megíratni, úgy nem képes arra sem magyarul, sem tótul. Ez kétségbeejtő állapot. Én nem akarom a kérdést sem magyar, sem tót soviniszta szempontból felfogni. Én a kérdést a gyermek művelődési kérdésének tekintem. Meggyőződésem szerint minden oda lyukad ki, hogy a népnek, micsoda haszna van az oktatásból. Hát ezekben az iskolákban nem volt semmi haszna. Ha az állami iskolákból felkerültek a gimnáziumokba, a legnagyobb részük lezüllött. Ez természetes is, mert elemi ismereteik tökéletlenek voltak, a gyermek fejében konfúzió keletkezett, a gyermek hozzászokott ahhoz, hogy kevert képzetekkel operáljon, s az ilyen gyermek egész életében szellemileg tönkretett lett. (Közbeszólás: ez nem áll, hisz a Felvidék liferálta az intelligencia legnagyobb hányadát.) A magyarosítás a gyermekeknek oly lelki változást idézett elő, mely a lehető legkedvezőtlenebbül hatott jellemük további fejlődésére. Ezek a gyermekek elidegenedtek saját népüktől is, anélkül, hogy magyarokká lettek volna. Ha magyar vidékre kerültek hivatalba, ugyancsak idegennek nézték a magyar népet. Ami kevéssé érezték át a tót népleiket, épp oly lelkiismeretlenül látták el a rájuk bízott magyar nép ügyeit. Ez is egy magyarázata a mi közigazgatásunk ázsiai állapotának. Egészen bizonyos, hogy az így nevelt embereknek erkölcsi hátgerincük nem volt. Gálocsy: Az itt hangoztatott súlyos vádakat a nem magyar származású intelligenciáról méltóztatik állítani? Kmoskó: Igen, de a magyar intelligencia ezzel párhuzamosan vált gerinctelenné. Gálocsy: Nem lehetne ezt az általánosságban hangzó állítást bizonyos statisztikával megalapozni? Kmoskó: Ez nevetséges, itt nem kell statisztika, ezt mindenki tudja. Ami a közigazgatást illeti, a legnagyobb baj az volt, hogy a hivatalnokok külön kasztként állottak szemben a néppel. Nem beszéltek a nyelvükön, legfeljebb akkor, ha pénzről volt szó. Ilyenkor tudtak tótul. A pénz internationális, ott jó volt a tót nyelv is. Ez az állapot roppant keserűséget halmozott fel. Igaz, hogy a közigazgatás egy vidéken sem volt jó. Csakhogy az volt a különbség, hogy a magyar vidéken mégis a nép nyelvén beszélt a hivatalban. A tót vidéken azonban idegennek tűnt fel s hamarosan megtörtént az elzárkózás a néptől. További baja volt a közigazgatásnak, hogy összepaklizott a zsidósággal. E téren hihetetlen rosszakaratról lehet beszélni. Tudomásom van egy főszolgabíróról, aki a 80-as években nagy tekintély volt Trencsén megyében. Ez minden évben elment Karlsbadba úgy, hogy az ehhez szüskéges összeget, 4000 forintot egyszerűen kivetette a járásban élő zsidókra. Amit ezek neki beszolgáltattak, csak természetes, hogy a néppel fizettették meg. Miután ez a hivatalnak a magyarságot reprezentálta, a magyar eszmét tette általában gyűlöletessé a nép előtt. Ezeknek az állapotoknak meg kell szűnni. Éppen ez a kérdés. S mert ez az állapot tűrhetetlen, azért van nemzetiségi kérdés is. Gálocsy: Az itt elhangzott általánosságoknál sokkal helyesebb volna, ha áttérnénk a jelen mozgalmak menetére, s akkor, amikor minden kertelés nélkül elmondjuk a múltról véleményünket, beszéljünk egész őszintén inkább a jelen alakulásáról. Kmoskó: A politikába úgy kerültem bele, mint Poncius a Krédóba. A kommunizmus elől megszökve, mikor az ellenforradalmi kormány megalakult, útlevélért Pozsonyba mentem. Pozsonyban találkoztam Jehlicskával.

9 Ö mondotta, hogy menjek vissza Budapestre és próbáljam meggyőzni a magyar kormányt, hogy a tót autonómia alapján a tótok vissza fognak térni Magyarország kebelébe. 8 M. D. Berlitz módszerét alkalmazó iskolák: az élő nyelveket olyan tanító oktatja, akinek anyanyelve az illető nyelv, s kizárólag ezen a nyelven beszél a tanulókhoz. 1878 óta alkalmazták a berlitzi direkt módszert, először Amerikában, majd elterjedt világszerte. e Jehlicska Ferenc, a teológia tanára a budapesti, majd a pozsonyi egyetem hittudományi karán.