Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Viták a Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában 1920 júliusában

A tót autonómia eszméje 1918. március 30-án Pitsburgban vetődött fe!.

10 Most ezt ki akartuk használni a magyar állam keretén belül való autonómia formájában. A Pitsburg-i egyezmény egy Siska nevű pap

11 által lett ismeretes a tótok között és óriási felháborodást okozott, melyet szerencsésen csillapíthattak le a magyar állam kebelében való autonómia gondolatával. Budapestre érkezve érintkezésbe léptem Friedrichhel.

12 Friedrich nagy meglepetésemre azt a kijelentést tette, hogy fehér lapot ad, a tótok írjanak rá, amit akarnak. Ezt nagy csodálkozva fogadtam. Elmentem erre Bleyerhez,

13 ki elmondotta, hogy ő a személyi autonómia alapján áll csupán. Ö bízott meg azzal, hogy Jehlicskát Budapestre hívjam vissza. Ami meg is tökrtént, Együtt tárgyaltuk ezt Bleyerrel és megállapítottuk az ismert autonómiatervet. Ezt 1920. január 9-én a minisztertanács el is fogadta.

14 Ehhez az autonómiatervhez mi sem ragaszkodunk. Csupán tárgyalási alapul vettük, és ezen az alapon akarunk is tárgyalni. (Nagy zaj.) dr. Okolicsányi László: Méltóztassék megengedni, hogy Kmoskó őméltóságának én válaszoljak. Elsősorban azt kell tudatnom a tisztelt bizottsággal, hogy amikor a Területvédő Liga végrehajtóbizottsága elhatározta azt, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalására bizottságot szervez, Steuer államtitkár úrral való megállapodás szerint járt el. Célunk az, hogy a nemzetiségi kérdést magunk között tisztázzuk, megbeszéljük, és mindnyájunkat megnyugtató megoldást hozzunk létre. Nem ringatom magamat abban, hogy a mai megbeszélés ebben a kérdésben végleges eredményhez fog vezetni, de igenis meg fogjuk ismerni az ellentétes felfogásokat és a közeledés lehetőségeit. Ha ez a bizottság állandóan össze fog jönni, remélem, hogy a kölcsönös megértéshez közelebb fogunk jutni. A nemzetiségi kérdéssel foglalkozni kell, és hogy a felfogások különböznek, azt az eddigi felszólalók szavaiból is konstatálhatom. Nem fogadom el azt, hogy a nemzetiségi helyzet elmérgesedése az 1868-i törvény végre nem hajtásából következett volna. Ezt a törvényt nem hajtották végre teljesen, de az ország különböző részeiben mégis végrehajtották, igaz, hogy nem teljesen és nem egységesen. A nemzetiségi kérdés elmérgesedésének főoka az évtizedeken át folytatott bujtogatás és agitáció. Azt a nemzetiséget, mely a legjobb viszonyban élt a magyarsággal, a magyar nemzetnek hű és becsületes polgárai voltak, a tótokat mesterségesen izgatták a magyar állam ellen. Nagyon könnyű volt azt hangoztatni, hogy a magyar nyelv tanítása kárukra van, s hogy nem fognak sem magyarul, sem anyanyelvükön tudni a Felvidéken. Ez hangulatcsinálás volt, melyet beadva, folyton ismételve a népnek, valami ragadt reájuk. A valóságban pedig a magyar nyelv tanítása még nem volt magyarosítás.

15 Addig, amíg a ma10 Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban élő szlovákok szervezetei, valamint emigráns csehek (Masaryk) megállapodásaként, amely egy közös cseh—szlovák állam keretében ígért autonómiát a szlovákoknak. 11 Pavel Siska lelkész, a pitsburgi egyezmény aláíróinak egyike. 12 Friedrich István, a hatalomra jutott ellenforradalom első miniszterelnöke. 13 Bleyer Jakab, bácskai sváb származású germanista professzor a budapesti egyetemen, a nemzetiségi ügyek tárcanélküli minisztere Friedrich István — (majd Huszár Károly, Simonyi-Semadam Sándor és Teleki Pál) — kormányában. 14 „A tót autonómia tervezetének alapelvei" című okmányt Bleyer „Megokolás a tót autonómia alaptervezetéhez" című előterjesztése alapján fogadta el a Huszár-kormány, amely „Nyilatkozat" címen deklarációt is kiadott „a tót autonómia ügyében". E három egymással összefüggő dokumentumot 1929-ig csak a bennfentesek ismerték, ekkor a hazafiatlansággal vádolt Bleyer a maga igazolására a képviselőházban felolvasta az egykori tervezet alapelveit és a kormány deklarációját. (Az 1927-ben összehívott országgyűlés naplója, XXI. k. 249—251. I., az 1929. május 29-i ülés jegyzőkönyve.) A „Megokolás"-t azonban nem ismertette. Ennek szövege K. 28. 14. csomó, ME. 58. tétel, P. 531/1929. alatt az Országos Levéltárban található. Mindhárom dokumentumot közöljük a Függelékben (I. A,B,C.) 15 Az 1868. évi népiskolai törvény még lehetővé tette, hogy „minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást". Egy 1879-ben hozott törvény viszont már előírta a magyar nyelv kötelező tantárgyként oktatását a nemzetiségi népiskolákban. Még tovább lépett a népiskolai tanítók fizetéséről hozott 1893. évi törvény: ez állami függésbe hozta, állami ellenőrzés és fegyelmi eljárás alá vonta a tanítókat azokban az iskolákban is, amelyeket nem az állam, hanem községek, vagy felekezetek tartottak fenn, s munkájuk elbírálásában egyre inkább az lett a döntő, elősegítik-e, és milyen mértékben, hatásfokkal a magyar nyelv terjesztését az iskolán belül. Az iskolák jó része nem zárkózott el a fenntartásukhoz felajánlott államsegély igénybevételétől, és tudomásul vették, hogy annak fejében erőteljes magyarosítást várnak el tőlük. Egy 1907. évi törvény („Lex Apponyi") úgy határozta meg